Kérdés:
Van egy kérdésem, amit már régóta szeretnék föltenni. Én, a magam
részéről, csak egy, a szunita vallást tartom az igazinak. De tudom, hogy
sokan elvetik ezt az álláspontot, kihangsúlyozva: Majd Allah a Végítélet
Napján el fogja bírálni, hogy kinek van igaza. Ez is egy álláspont, de
maga a megfogalmazásban van a rejtély, vagyias a szunna, egyenlő a
hagyománnyal. Abban az időben (az iszlámvallás kialakulásakor) pedig nem
volt, se Siita, sem pedig más nézet, mint ahogyan manapság szinte
képtelen az ember észben és fejben tartani. Én voltam egy alkalommal
Debrecenben, és az ottani imám (Júszuf) külön kihangsúlyozta: Ahogyan
csak egy Allah létezik (Dicsőség legyen Hatalmas Uramon), úgy vallásilag
is csak egy, a szunna hagyománya lehet a mérvadó. Neked mi a véleményed
erről Ő tévedett, vagy csak a maga véleményét közölte?
Válasz:
A Próféta követése
A Szunna követése
Allah szolgái! Óvakodjatok Allahtól, hiszen hozzá fogtok visszatérni, és
felelősek vagytok a tetteitekért, és kétség nélkül, el fogtok számolni
érte.
Testvéreim! A magasztos Allah az egyistenhit szavát a nép és a vallás
alapelveinek tette. És az alapelv az, hogy beteljesedjen LE ILEHE
ILLELLAH MOHAMED RASZULULLAH tanúságtétele, hogy szolgáljuk Allahot
abban, amit leküldött a Prófétájához, hozzátevés és újítás nélkül.
Korán: „amit hozott nektek a Próféta azt kövessétek, és amitől
megtiltott, attól tiltsátok meg magatokat”. És a MOHAMED RASZULULLAH
beteljesítése az igaz, és az őszinte hittel, a teljes bizonyossággal
abban, hogy Mohamed Allah Prófétája és szolgája. Allah elküldte az
embereknek örömhírhozóként, és intőként. Korán: (4/136) „Ti
hívők! Higgyetek Allahban és az Ő küldöttében, és az írásban, amit
kinyilatkoztatott az Ő küldöttének, és az írásban, amelyet már korábban
leküldött. Aki nem hisz Allahban, az angyalaiban, az Írásaiban, a
küldötteiben és a Végső Napban, az az igaz úttól messze bolyongva
tévelyeg.” Allah elküldte
minden embernek akár arab, vagy azon kívül, vagy akár ember
legyen az avagy dzsinn. Korán: (7/158) „Mondd: „Ti emberek: Én Allah
küldötte vagyok - annak a küldötte, akié az egek és a föld királysága.
Nincs más isten rajta kívül. Ő kelt életre és Ő küld halálba. Higgyetek
hát Allahban és küldöttében, az analfabéta prófétában - aki hisz
Allahban és az Ő szavaiban - és kövessétek őt! Talán az igaz útra
vezéreltettek.” Korán: (34/28) „Minden emberhez küldtünk el
téged, hogy örömhír-hozó és intő légy. A legtöbb ember azonban nem tudja
ezt.” Korán: (25/1) „Áldott az, aki az al-Furqánt (a
Megkülönböztetőt) küldte le a szolgájának, hogy intés legyen a Föld
lakóinak” Tehát Mohamed a Próféták pecsétje, és nincs Próféta utána,
és nincs más törvény az ő törvénye után. Korán: (33/40) „Mohamed
egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták
pecsétje! Allah mindig is minden dolog tudója volt.”
Tehát aki hisz benne és abban, amit hozott, és egy istennek vallja be
Allahot, az belépett az iszlámba, és biztonságban tette a vagyonát, és a
testét. És a könyörületesek legkönyörületesebbje akaratával megérdemelte
a mennyországot, és megvédte magát a Pokolban való halhatatlanságtól.
Azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Esküszöm
abban, akinek Mohamed lelke a kezében van, hogy nincs olyan Zsidó vagy
Keresztény, aki ha hall rólam és utána nem hisz a küldetésemben, hogy a
pokol ne lenne a szálláshelye.” Testvéreim! A hit
Mohamed Prófétában a feltétele, hogy engedelmeskedjünk neki, abban, amit
megparancsolt, és elkerüljük azt, amit megtiltott. Korán: (24/54) „Mondd:
“Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek! Ha
elfordultok, akkor reá csupán az tartozik, ami az ő terhe, és reátok
pedig az, ami a ti terhetek. Ha engedelmeskedtek, akkor az igaz útra
vezettettek. A küldött feladata csupán az, hogy az üzenetet világosan
átadja.”” Korán: (59/7) „Amit a küldött hozott nektek, azt
fogadjátok, és amitől pedig eltilt benneteket, attól tartózkodjatok! És
óvakodjatok Allahtól! Allah büntetése rettenetes!” És
figyelmeztetett bennünket az Allahhal való engedetlenségre. Korán:
(24/63) „Akik ellenkeznek az Ő parancsával, vigyázzanak, nehogy
valami kísértés érje, vagy fájdalmas büntetés sújtsa őket.” Azt
mondta Ahmed Imán (Allah kegyeskedjen rajta) „Talán, ha visszautasít
valamennyit a Próféta beszédjéből, akkor ködösítés történik a szívében
és kárhozott lesz”
A hithez tartozik a Próféta szeretete, tehát a szeretete a hit
alapjaihoz tartozik, és a szeretete teljessége, a hit teljességéhez
vezet. A Próféta szeretete, a szülők, a gyermekek, és az emberek
szeretete felett kell hogy legyen.
Amikor Omar azt mondta a Prófétának (Allah dicsérte, és üdvözítette):
„Te Próféta! Esküszöm Allahra, hogy te vagy az, akit legjobban szeretek
mindenkinél az emberek közül, kivéve saját magamnál”. Erre azt felelte a
Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Te Omar! Ne! Addig nem
lépsz a mennyországba, amíg nem leszek én az, akit magadnál is jobban
szeretsz” Azt felelte Omar: „Te Próféta! Most már téged jobban
szeretlek saját magamnál is” Erre azt felelte a Próféta (Allah dicsérte,
és üdvözítette): „Te Omar! Most már igen!”. És azt mondta a
Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Nem hisz valamelyikőtök,
amíg engem nem szeret jobban a szüleinél, a vagyonánál, és minden
embernél” Ez a Mohamedhez való szeretet, nem csupán az ő
szeretetéhez való meghívást jelent, hanem a hívőnek egy nyilvánvaló
érzése legyen. Nem mindenki igazmondó, aki azt koholja, hogy szereti a
Prófétát, hanem kell, hogy nagy megpróbáltatásokon essen keresztül.
Tehát, aki szereti, és őszinte hozzá annak kell,
hogy alá vesse magát az ő
parancsa alá, és kell, hogy elkerülje azt, amit megtiltott, és kell,
hogy viselkedjen az ő erkölcsével, és kell, hogy meg legyen győződve
róla, hogy biztosan szereti. A hitből van az, hogy elhiggyük azt, amit
közölt velünk, hogy mi volt, és mi lesz. Mert Ő nem kénye kedve szerint
beszélt, ahogy mondta a magasztos Allah: (53/3,4) „És ő nem
kénye-kedve szerint beszél. Nem más az, mint sugalmazott sugallat”.
A Próféta szeretetéhez tartozik az, hogy győzelmet biztosítsunk a
szunnájának, és megvédjük azt. Azt mondta Allah: (7,157) „akik
követik a küldöttet, az analfabéta prófétát, akit megtalálnak maguknál
írással hírül adva a Tórában és az Evangéliumban - aki megparancsolja
nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik, ami elvetendő, aki megengedi
nekik a jó dolgok élvezetét és tilalmasnak nyilvánítja nekik a
tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a
bilincseket, amelyek rajtuk voltak. Akik tehát hisznek benne, támogatják
és segítik őt, és követik a fényt, ami leküldetett vele - azok
boldogulnak."
Allah közölte a prófétával, hogy a Qubla iránya megváltozott, tehát
közöld el ezt a hívőkkel. Miközben Kaba-a lakói imádkoztak az Alaksza
fele, mert még nem érkezett hozzájuk a hír, jött egy ember és azt
mondta. Ti Kaba-a lakói! Ma lejött a Prófétára Korán
idézet, ami arról szól, hogy a Qubla megváltozott a Kába irányába
van. És ima közben átfordultak a Kába fele beteljesítve a parancsát.
Azt mondta Enesz Bin Melik (Allahnak kedvezett): „Voltam Abi Talha
házában piálni (ez akkor volt, mielőtt lejött a pia tilalma ájája a
prófétához) jött egy ember és azt mondta: „Nem érkezett-e hozzátok az a
hír, hogy Allah megtiltotta a piát?” Erre azt mondta Abu talhah: „Te
Enesz! Állj föl és öntsd ki a piát erre mindenki kiöntötte. Medinába is
mindenki kiöntötte, ami nála volt, annyira, hogy látható volt, hogy a
pia folyik Medina utcáin””. Mindez azért volt, hogy engedelmeskedjenek a
Próféta parancsának.
Azt mondta Abdullah Bin Omar: Volt a prófétának az ujján aranygyűrű, és
amikor lejött hozzá az Ája, amelyik tiltja, hogy a férfiak hordják az
aranyat, leszedte a gyűrűjét az ujjáról, és ennek hatására, mindenki a
férfiak közül leszedte az arany gyűrűt az ujjáról, követve a Próféta
szunnáját.
Khubair napján a próféta hírközlője felkiáltotta, hogy Allah és a
prófétája megtiltotta a szamár hús evését és, amikor megérkezett a hír,
leszedték az edényeket a tűzről, amiben szamár húst főztek, követve a
próféta szunnáját, és engedelmeskedve a parancsának.
Allah leküldte a Prófétájához: (2/284) „Akár
föltárjátok, ami a lelketekben van, akár elrejtitek, Allah számvetésre
szólít majd érte benneteket. Megbocsát annak, akinek akar, és megbünteti
azt, akit akar. Allah mindenek fölött hatalmas.” Az
vehető ki ebből az Ájából, hogy amiért beszélünk magunkban, azért el
fogunk számolni Allahnál. Ezért az Ájáért elmentek a Próféta kortársai a
Prófétához, és azt mondták neki: „Te Próféta! Allah annyit írt meg
nekünk, amennyit kibírunk, mint az ima, a böjt, és a zakát. De
hallottunk egy Áját, amelyiket nem bírunk ki, úgy szól: „Akár
föltárjátok, ami a lelketekben van, akár elrejtitek, Allah számvetésre
szólít majd érte benneteket. Megbocsát annak, akinek akar, és megbünteti
azt, akit akar. Allah mindenek fölött hatalmas.” Te Próféta
fogunk-e elszámolni azért, ami magunkban hangzik?” Azt felelte a
Próféta: „Azt akarjátok mondani, mint a könyv tulajdonosai régen:
„Hallottuk, és engedetlenkedünk?”. Mondjátok azt: „Hallottuk és
engedelmeskedünk!” Erre azt mondták: „Hallottuk és
engedelmeskedünk”. És amikor mindenki elolvasta az Áját, és elfogadták,
akkor Allah leküldte a következő Áját: (2/285,286)„Allah
küldötte hisz abban, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzá az
Urától és vele együtt hisznek a hívők. Mindannyian hisznek Allahban,
angyalaiban, írásaiban és küldötteiben. Nem teszünk különbséget az Ő
küldöttei között. A hívők azt mondták: „Hallunk és engedelmeskedünk.
Könyörgünk a bocsánatodért, ó Urunk!" Hozzád jut el végül minden.”
Tehát ezzel az Ájával a magasztos Allah megbocsátotta azt, ami
hangzik a szívünkben és nem ejti ki a nyelvünk. Ezért azt mondta a
próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Allah figyelmen kívül
hagyja a népemnek, amit beszél magában, de nem ejti ki a nyelve, vagy
nem teljesíti meg cselekedettel”
A próféta kortársainak a szeretetének a jele a Próféta iránt (és ez a
szeretet viszonyítható minden muszlimra is), hogy Mindenkit dicsértek,
aki beismerte a Próféta szunnáját, és hozzá is kötelezte magát, ezzel
bátorítva az illetőt a szunna követéséhez.
Azt mondta Abdullah Bin Omar Bin Alkhattab, hogy azt mondta a Próféta
(Allah dicsérte és üdvözítette): „Ha valamelyikőtöknek a felesége
kérezkedik a mecsetbe, akkor ne tiltsátok meg” Erre azt felelte
Bilálnak a fia: „esküszöm Allahra, hogy megtiltjuk.” Erre Abdullah
kifizette őt rendesen. Ahogy mondta, aki meséli a történetet: „hogy nem
hallottam még soha Abdullahot, így leszidni valakit, és közben azt
mondta: „Én közlöm, hogy mit mondott Allah küldötte, te meg azt mondod,
hogy megtiltod?”
Nézzétek meg Omart! Hogy felhergelte magát, de csak azért, mert nem
szeretett hallani, olyan véleményt, ami ellenszegül a Próféta (Allah
dicsérte, és üdvözítette) mondásával.
Közölte Muszlim, Ibn ’Abbesz (Allahnak kedvezett), hogy a próféta (Allah
dicsérte, és üdvözítette) látott egy aranyból készült gyűrűt egy férfi
ujján, erre levette az ujjáról, és félre rakta neki, és azt mondta: „az
a férfi, aki az evilágon hordott arany gyűrűt az ujján, a túlvilágon kap
a pokoltűzből egy parazsat a kezébe” aztán elment. Akik ott voltak
mondták annak az embernek: „vedd el a gyűrűdet”, erre azt mondta: „nem!
Esküszöm Allahra, hogy soha nem veszem el, amit a Próféta (Allah
dicsérte, és üdvözítette) elrakott”
Ez, a hajdan lévő muszlimaink történetének egy része, ami a Próféta
iránti teljes szeretetükre mutat.
És amikor azt mondták Abdullah Bin
Omarnak: „Az apád megtiltotta a Mit'ah zarándoklatot, te pedig
nem tiltod meg. Azt felelte: „A Prófétának van-e elsőbbsége, hogy
kövessék avagy Omarnak?””
Testvéreim! A magasztos Allah megpróbáltatás alá tette azt, aki koholta,
hogy szereti a Prófétát, amikor azt mondta: Korán (3/31) „Mondd: „Ha
szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Akkor Allah is szeretni fog
benneteket és megbocsátja bűneiteket." Allah Megbocsátó és Könyörületes.”
Tehát Mohamed törvényének követése, és az aszerint való munkálkodás nagy
bizonyíték az Allah iránti szeretetre.
Tehát, aki szereti Allahot, az, aki cselekszik Allah parancsai
utasításaival, és végre is hajtja azt, és, aki megállítja magát a
tilalmainál. Ezért mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Nem
hisz valamelyikőtök, amíg nem lesz hobbija az, amit elhoztam”
Azt mondta Allah a Koránban: (33/36) „És nem lehet hívő férfinak és
hívő nőnek választása valamely dolgukban, ha Allah és a küldötte döntött
abban. Aki nem engedelmeskedik Allahnak és a küldöttének, az nyilvánvaló
tévelygéssel tévelyeg.”
Tehát a muszlimok nagyra tartják a szunnát, és visszavisznek mindent,
amivel összekülönböznek Allah és a Prófétája elé. Korán: (4/59) „Ti
hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek,
és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra! És ha valamiben
összekülönböztök, vigyétek azt Allah és a küldött elé, ha hisztek
Allahban és a Végső Napban. Ez jobb és illendőbb értelmezés”
Az Iszlám Imámjai úgy voltak vele, hogy visszavonták a saját szavukat,
ha kiderült, hogy az Iszlámhoz semmi köze nincs.
Ti muszlimok! Mohamed figyelmeztetett minket arra, hogy ne járjuk azt
az utat, amelyen jártak a Zsidók és a keresztények a prófétájuk
követésével kapcsolatban. Ők annyira felmagasztalták a Prófétájukat (az
isteni szintre), hogy eltértek Allah vallástervéről azzal, hogy
szolgálták őket Allahon kívül (imádkoztak nekik, böjtöltek nekik,
minden istenszolgálatot a prófétáknak szántak, és elfelejtették azt, aki
elküldte őket (Allah), és a Magasztos Úrért semmit sem tettek). Ezért a
Prófétánk Mohamed attól félt, hogy mi is beleesünk ugyanebbe a hibába,
és azt mondta: „Ne magasztaljatok fel engem, ahogy a keresztények
felmagasztalták Jézus Mária fiát! Hiszen én szolga vagyok, tehát
mondjátok azt, hogy Allah szolgája és Prófétája”. Azt is mondta: „figyelmeztetlek
benneteket a felmagasztalásra, mert az tette tönkre, azokat, akik
előttetek voltak”. És arra is figyelmeztetett minket, hogy ne
imádkozzunk a temetőjénél. Azt mondta: ”Ne csináljatok a házatokból
temetőt, és ne csináljatok a síromból imádkozó helyet, hanem
üdvözítsetek engem, mert az üdvözlésetek megérkezik hozzám, akárhol
vagytok”
Élete utolsó pillanatában is azt mondta: „Allah megátkozta, azokat a
Zsidókat, és azokat a keresztényeket, akik a prófétájuk temetőjét
imahelyé tették, tehát ne csináljatok a temetőkből imahelyeket!”
Testvéreim! Némelyik ember koholja a Próféta iránti szeretetét, de
közben azt látod, hogy a beszédje, és a munkálkodása teljesen más mint a
Próféta törvénye. A muszlim pedig az, akinek a lelki kapcsolata Mohamed
Prófétával állandó és változatlan. A wudu’ában az imájában, a
böjtölésében, a zarándoklatában, a Zakátjában, és minden cselekedetében
hisz Mohamedben. Az evésében, az ivásában, az alvásában, a fenn létében,
és minden mozgásában, Mohamed szunnája mindig a szeme előtt van. Nem
hallott valamit a Próféta szunnájáról, hogy ne tette volna meg.
De azok, akik azt koholják, hogy szeretik, de az ő szeretetük nem
haladja meg az egy éjszakát. Azon az egy éjszakán olvasnak fohászokat, a
Próféta életétéről dolgokat, társító és tévelygő verseket olvasnak,
amelyek messze állnak az útmutatástól. Aztán azt koholják, hogy nagyra
tartják a Próféta szunnáját, de ha megfigyeled a viselkedésüket azt
látod, hogy messze bolyonganak a szunnától. A Próféta
szunnájával
ellenkezőleg viselkednek. Nem látod rajtuk, hogy
végrehajtják sem az szunna
erkölcsét, sem a szunna parancsait. Nem is tartják távol magukat a
tilalmaitól. Sőt ők ellenszegülnek a szunnával. De csak egy éjszakát
töltenek, és koholják, hogy ők szeretik a Prófétát. Ez az éjszaka a
Próféta születésének az ünnepe. Megemlékezteti őket a Prófétára, és
megerősíti a kapcsolatuk vele, és összeköti őket vele, de közben messze
vannak a törvényétől. És a szunnája ellenkezőjével mennek, és nem
tartanak neki nagy súlyt és nem becsülik meg, és mindezt, hogy
ellenszegüljenek a Prófétával.
Szeretett testvéreim! A Próféta Kortársai, és a Khalifák nem ünnepelték
a Próféta születését, mert tudták, hogy ez nem tartozik a szunnához. Két
napot Böjtöltek, hétfőn, amikor született, a másik pedig, aznap amikor
Allah elküldte hozzá legelőször a kinyilatkoztatást, és azért böjtölték,
hogy kövessék a szunnát. A találmányok akármennyire szépítik azok, akik
kitalálták és akármennyire védik, ellenkezik Allah törvényével, mert a
muszlim parancsot kapott arra, hogy kövesse a Koránt, és a szunnát. És a
munkálkodását csakúgy fogadja el Allah, ha megegyezik a Koránnal, és a
szunnával.
Azt mondta Aisa (Allahnak kedvezett), hogy egy ember a Próféta kortársai
közül jött a Prófétához, és azt mondta: „Te Próféta! Te vagy az
egyetlen ember, akit a legjobban szeretek, ezért ha otthon vagyok és
megemlítelek, addig nem nyugszok, amíg nem jövök hozzád, hogy lássalak,
de ha az jut eszembe, hogy majd ha halott leszek és te is halott leszel,
miközben tudom, hogy magas rangod van a paradicsomban, attól félek, hogy
nem tudok felnézni rád. Ez, ami engem nyugtalanít, erre csöndben maradt
a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette), amíg nem jött le a válasz a
Koránban Korán: (4/69) „Aki engedelmeskedik
Allahnak és a küldöttnek, azok a Paradicsomban együtt lesznek a
prófétákkal, az igazmondókkal (siddiqin), a mártírokkal (suhede') és az
igazakkal, akiket Allah a kegyében részesített. Milyen jó társak ezek!””
Azt mondta Rabi’ah Al Aszlanij: Közeledtem a Prófétához, erre azt
mondta nekem: „Mondd te Rabi’ah! Erre Rabi’ah azt mondta: „Te
Próféta! Kérem, hogy legyek együtt veled a Paradicsomban. Azt mondta a
Próféta: „Vagy mást akartál mondani?” Azt felelte Rabi’ah: „Nem. Ez az,
amit akartam mondani. Azt akarom, hogy veled együtt legyek a
Paradicsomban. Erre azt felelte a Próféta (Allah dicsérte, és
üdvözítette): Gondoskodjál arról, hogy sokat imádkozzál””
Az anszar annyira szerették a Prófétát, hogy, ha megemlítették, sírtak,
mert hiányzott nekik. Assziddik mondott egy khutbát a Próféta halála
után egy évvel, és azt mondta: „Ti emberek, hallottam, hogy a Próféta
tavaly ugyan ezen a helyen, aztán sírva fakadt, aztán megismételte,
aztán megint sírva fakadt háromszor, aztán folytatta, tavaly azt mondta
a Próféta: „Nem adatott Ádám fiának az őszinteség után jobb, mint az
egészség””. És amikor eljött hozzá a halál, azt mondta a fiának:
”Fiam! Ha ma meghalok, akkor gyorsan temessetek engem, mert egy olyan
nap, amikor a Próféta közelében lehetek, bizony ez a legjobb nap, amit a
legjobban szeretek”
És amikor Omar (Allahnak kedvezett) megbetegedett, mondta a fiának
Abdullahnak: „Az a gondom, hogy szeretnék letemetkezni a Próféta és a
Kortársa mellett, de ez az ügy a hívők anyja kezében van, tehát menjél
hozzá, és üdvözöld, és kérj tőle engedélyt, hogy Omar szeretne
temetkezni a Próféta, és a kortársa mellett. Erre elment Abdullah
Aisához, és azt mondta neki: „Omar üdvözöl, és azt kéri, hogy
temethessék a Próféta, és a kortársa mellé, erre azt felelte Aisa:
„Esküszöm Allahra, hogy nem számítottam senki másra csak ő neki szántam
ezt a helyet. Menjél hozzá és közöld vele ezt!”. Abdullah visszament az
apjához, amikor látták, azt mondták, hogy itt van Abdullah. Erre azt
mondta Omar: „Ültessetek le mellette! És megkérdezte: „Milyen hírt
hoztál te Abdullah?” Erre azt mondta. Te hívők Emirje! Megengedte, hogy
temethessenek téged a Próféta és a kortársa mellé” Erre azt felelte: „Te
Abdullah! Talán azért mondta ezt mert élek, azt kérem tőled, hogy miután
meghalok, és miután halotti imát végeztetek rám, mielőtt visztek
temetni, menjetek át a holttestemmel hozzá, és kérjétek még egyszer az
engedélyét, hogy temethessetek a Próféta, és a kortársa mellett”. Halála
után miután megmosták átmentek a holttestével Aisához, és kérezkedtek
Aisától. Erre azt mondta: „Megígértem, amikor élt, akkor hogy tiltsam
meg a halála után? Temessétek a Próféta és a kortársa mellé!””
Így szerették a Prófétát (Allah legyen velük megelégedve!). És a
muszlim, aki szereti a Prófétát, Ő az, aki nagyra tartja a szunnáját, és
cselekszik is utasításaival, és alá is veti magát a parancsai alá, és ha
hall valamit, akkor engedelmeskedik.
