A Próféta életének egy része

A Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette) a kinyilatkoztatás előtti időszakban, mindig járt egy Hira’ nevezetű barlangba. Ott gondolkodott, hogy biztos van valaki, aki gondozza a világmindenséget. Ott imádkozott is, mielőtt elment haza a feleségéhez (Khadizsához). Így mentek a dolgok, amíg egyszer Allah el nem küldte hozzá Gábriel angyalt azért, hogy sugallja a szavait a kiválasztott Prófétájának. Gábriel elment Mohamedhez és azt mondta neki, Olvass! Azt felelte a Próféta:  "nem tudok olvasni". Azt mondta a Próféta: "Gábriel magához szorított, amíg nem nyugodtam meg", aztán elengedett. És megint azt mondta nekem: "olvass!" Azt feleltem: - nem tudok olvasni, erre Gábriel megint magához szorított, amíg nem nyugodtam meg, aztán elengedett, és azt mondta nekem harmadszor: "Olvass!" Azt feleltem, nem tudok olvasni, erre megint magához szorított, amíg nem nyugodtam meg, aztán elengedett, és azt mondta Korán: (96-os szúra) „Olvass Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Olvass! A te Urad a legbőkezűbb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott” Emiatt a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) úgy ment vissza haza, hogy reszket, és azt mondta Khadizsának, hogy takargassatok, takargassatok, erre beburkolták a Prófétát. És, amikor elment róla a félelem közölte Khadizsával, mi történt vele. Egyszer a Próféta ment az utcán és olyan hangot hallott az égből, mint amit hallott, Hira’ Barlangban, akkor felnézett az égre és látta Gábrielt ül egy széken az ég és a Föld között. Amikor látta, megint rájött a reszketés és hazament, és azt mondta, hogy takargassatok, takargassatok. Így volt vele a Próféta, amíg a magasztos Allah le nem küldte a Prófétának a 74-dik szúrát: „Te köpenyedbe burkolózó! Serkenj föl és ints! Uradat magasztald! És tartsd tisztán a ruhádat, és kerüld a tisztátalanságot!” Akkor alávetette magát Allah akarata alá, hagyatkozott Allahra, megbízott Allahban, és engedelmeskedett Allahnak, és felállt a burkolózottságából és hívta az embereket Allah szolgálatára, és így kezdte a vallást terjeszteni. Az elején titokban kezdte és hittek benne Kurajs férfijai közül, és a legelső, aki belépett az iszlám vallásba Abu Bakr Al-Sziddik (Allahnak kedvezett) aztán az ő keze alatt öten beléptek az Iszlámba, akiknek a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette) közölte velük a mennyországba való belépésüket. ’Uthmen Bin ’Affen, ’Abdul Rahmen Bin ’Of, Al-Zubejr Bin Al-’Auuem, Sa’ad Bin Abi Wakkasz, Tulhah Bin ’Ubejdilleh. Ezek öten és velük Abi Bakr, és ’Ali Bin Abi Talib, és Zeid, Bin Heritheh. Ezek nyolcan híresek voltak abban, hogy siettek belépni az Iszlámba. Mások is beléptek Allah vallásába. A Próféta mindig titokban találkozott velük Al-Arkam Bin Abi Al-Arkam házában, és három évig irányította őket arra, amire a magasztos Allah is irányította a Prófétát (Allah dicsérte, és üdvözítette), amíg nem kapott Allahtól parancsot. Korán: (15/94) „Hirdesd hát azt, amire parancsot kapsz, és fordulj el a társítóktól!” attól a perctől kezdve a Próféta felment a szafe hegyre és felkiáltott ti Fihr törzs fiai! Ti ’Udejj törzs fiai! Ti Qurajs törzs fiai! Erre összegyűltek az emberek, úgy hogy ha valaki valami miatt nem tudott eljönni, akkor küldött valakit, hogy hallgassa, hogy mit mondott a Próféta. Amikor már mindenki ott volt azt mondta a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette): „Én vagyok Allah küldötte különösen nektek, és általában a világmindenségnek” erre azt mondta neki a nagybátyja Abu Lahab: „Pusztulj el! Ezért gyűjtöttél össze minket?” és kezdett a Prófétával gúnyolódni. Amiért ilyeneket mondott Allah magasztaltassék leküldött a Koránban: (111/1) „Abi Lahb két keze, pusztuljon el” ezután Allah leküldte ezt az Áját: (26/214) „És ints a hozzád legközelebb álló embereknek” erre a Próféta hívta őket, és azt mondta nekik: „Esküszöm Allahra! Ha mindenkinek hazudnék, akkor nektek nem, de én vagyok Allah küldötte különösen nektek és általában a világmindenségnek. Esküszöm Allahra! Meghaltok, és feltámadtok, és elszámoltok Allahnál, és fizetséget kaptok, vagy örökké a mennyországban, vagy a örökké a pokolban lesztek” az emberek barátságosak voltak vele, kivéve Abi Lahb azt mondta: „Tiltsátok meg, mielőtt az arabok kezdenek járni hozzá, de ha feladjátok, akkor megaláztatás jár nektek, ha pedig megtiltjátok, meghaltok, tehát Abu Talib az, aki meg fogja állítani, és azt mondta, esküszöm Allahra, megállítjuk, amíg élünk!”. Ezután az emberek akadály nélkül elmentek. De a Prófétát nem állította meg ez, és mindig hívta az embereket Allah vallására, titokban és nyilvánosan. Az emberek pedig gúnyolódtak vele, és azt mondták neki, hogy itt van ’Abdulmuttalib legénye és itt van Ibn Abi Kebsete, aki az égből hoz beszédet. Aztán a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) kezdte lealacsonyítani a társítók tetteit. És kezdte felvilágosítani a népet, hogy ne szolgálják a szobrokat. Qurajs sokszor rászólt Abi Talibra, hogy állítsa meg a Prófétát, és fenyegették őt. Erre Abi Talib a Próféta nagybátyja szólt a Prófétának, hogy inkább tartsa magában, és hagyja abba ezt a vallásterjesztést. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) azt hitte, hogy a nagybátyja rosszban sántikál, erre azt mondta a Próféta: „Nagybácsi! Esküszöm Allahra! Ha ideteszik a jobb kezemre a Napot, és a Holdat pedig a bal kezemre, akkor sem hagynám ezt az ügyet, amíg nem teszi Allah láthatóvá ezt az ügyet, vagy inkább bele pusztulok” ezután sírva elment. A Nagybátyja visszahívta, és azt mondta a Prófétának: „Te testvérem fia! Mondjál, amit akarsz! Esküszöm Allahra! Soha nem adlak át nekik”. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) folytatta a vallásterjesztést. A népe bántalmazása gyarapodott a tettben és a mondásban. Ha Abu Zsahl azt látta, hogy a Próféta imádkozik, akkor rászólt erényesen: „Nem mondtam neked, hogy nem imádkozol!” Egy nap imádkozott a Kába mellett és ott voltak körülötte Qurajs törzshöz tartozó emberek. Amikor látták, hogy a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) imádkozik, összebeszélték, hogy ma valamilyen háznál szül egy teve, és valamelyikük hozza el onnan a vérét, és lepényét, hogy rátegyék a Próféta hátára, amikor leborul. A legrosszabb közülük gyorsan elindult és elhozta. Amikor a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) leborult, rátették a hátára a két válla közé, akkor a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) mozdulatlanul maradt leborulva és körülötte röhögtek, röhögtek, gúnyolódtak, annyira röhögtek, hogy rádűltek egymásra, amíg nem jött a lánya Fatima, de ő kicsi volt de leszedte a koszt a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) hátáról. Nagyon bántották a Prófétát (Allah dicsérte, és üdvözítette) és rosszul bántak vele. Sokszor odadobták a szemetet a háza bejárata elé. Kimegy a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) takarítani, és azt mondta: „Milyen szomszédság ez”. És még többet bántották azokat, akik követték a Prófétát (Allah dicsérte, és üdvözítette). Kínozták őket késszúrásokkal, megveréssel, és tűzzel. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) mindig megerősítette a követői lelkivilágát, és bátorította őket az állhatatosságra. Azt mondta ’Ammar Bin Jeszirnak, és a szüleinek miközben kínozták őket, legyetek türelmesek Jeszirék, mert a mennyország vár rátok. Amikor a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) azt látta, hogy a követői veszélyben vannak, szólt nekik, hogy vándoroljanak el, és oszoljanak, és terjedjenek szét a Földön, mert majd a magasztos Allah fogja őket összehozni valahol és mutatott Habasa városra. A Próféta küldetésétől öt évre a követői közül tíz férfi és öt nő elutazott Habasa városba, és ott maradtak három hónapig és visszajöttek, de a társítók bántalmazása, és vétke nagyobb volt, tehát a helyzet még rosszabb volt. A Próféta küldetésétől hét évre, megint intett a követőinek, hogy vándoroljanak Habasa városba, és nyolcvan férfi, és kevesebb, mint húsz nő elutazott oda. Ott Nezsesi nagyon jól bánt velük, és megadta nekik a vallásszabadságot.

A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) ott maradt Mekkában, és ellenállt a fezültségeknek, és a katasztrófáknak, amelyeket Qurajs törzse okozott neki. Állhatatosan vár, küzd, beteljesíti Allah parancsát, abban az időben, amikor meghalt a nagybátyja Abu Talib, és a felesége Khadizsa a küldetésének a tizedik évében. Megnehezedett a helyzete, aztán elutazott Ta-if városba és hívta Thakif törzseket az Iszlámra, és csak a gúnyolódást, és a bántalmazást látta tőlük. megdobták kövekkel és megsebesítették a két térdét. Visszajött Mekkába Bin ’Udejj étterme melletti helyre és ott Allah hírét hirdette a törzseknek, akik jönnek évente szezonkor, hátha valamelyik törzs tud mutatni neki olyan helyet, ahol tudja terjeszteni az Ura hírét, mert azt mondta nekik, Qurajs törzse megtiltotta, hogy hitet terjesszen. Így tudta hívni az embereket, még a saját házukban is Allah szolgálatára, az egyedülire, akinek nincs társa a teremtésben. Miközben Ő ’Akabában tartózkodott találkozott egy csoporttal a Khazradzs közül, akik átmenőben voltak, akiknek Allah jót akart. A Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) ajánlotta nekik az iszlám vallást, és recitált nekik a Koránból. Amikor visszajöttek a törzsükhöz Medinában közölték velük, hogy találkoztak a Prófétával, és tetszett nekik ez a vallás, és ennek következtében ők tovább ajánlották a saját népüknek az Iszlámot. Így terjedt szét ott az Iszlám. A következő évben jött közülük tizenkét ember és hűségesküt fogadtak a Prófétának. Erre a Próféta elküldte velük Musz’ab Bin ’Umeirt, aki megtanítja nekik a Korán olvasást, és az iszlám vallást. Így sokasodtak a muszlimok Medinában. A következő évben jött a Prófétához az Anszar közül hetven férfi és két nő, akik szintén hűségesküt fogadtak a Prófétának, hogy ugyanúgy fogadnák, és megvédenék a Prófétát (Allah dicsérte, és üdvözítette), ahogy fogadják, és megvédik a saját gyermeküket, ha vándorol hozzájuk. Ez nagyon jó kezdete volt az Iszlámnak és a muszlimoknak, és büszkeség az Anszarnak (Allahnak kedveztek). Anszarnak hívják azt a népet, akik győzelmet biztosítottak a Prófétának.

Rabi’ Al-Auual Hónapban a Próféta küldetésének a tizenharmadik évében, a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette) Medinába vándorolt, Mekkából a sugalló legelső jövetele városából, és a legjobb város, amit a magasztos Allah, és a Prófétája szeret. Vándorolt Allah parancsával miután tizenhárom évig átadta Allah levelét, az Iszlámot. Ott Mekkában terjesztette a vallást, és csak az ellenszegülést, a visszautasítást, és a bántalmazást látta Qurajs törzsétől a Prófétával, és a követőivel szemben. A Próféta vándorlása előtt Qurajs nagyjai összegyűltek, és csapdát állítottak neki, mert látták, hogy a Próféta követői vándorolnak Medinába. És tudták, hogy a Próféta is fog vándorolni utánuk, és attól féltek, hogy ott az Anszar, akik hűségesküt fogadtak a Prófétának, elfogadják, és megvédik a Prófétát, ahogy elfogadják, és megvédik a saját gyermeküket. Segítenek, és győzelmet biztosítanak nekik, és így megerősödhetnek, és boldogulhatnak, és építhetnek maguknak saját országot. Abu Zsahl Allah ellensége javasolta, hogy megkeresik minden törzsnél a legerősebb embereket, és erős kardokkal bekardozzák őket, és elküldik, hogy megöljék együttes erővel Mohamedet, és egy csapásra elontsák a vérét. És így egy gonddal kevesebb lenne, és Mohamed követői nem tudnának egyedül ellenállni és térdre kényszerítenék őket.

Allahu Akbar. Így taktikáztak Allah ellenségei, hogy véget vessenek Allah küldöttének, és ennyire törték a fejüket. De, Korán: (8/30) „a hitetlenek azért szőttek cselt ellened, hogy őrizetbe vegyenek, vagy megöljenek, vagy elűzzenek téged! Cselt szőttek ők, ám Allah is cselt szőtt, és Allah a legjobb cselszövő.” Abu Bakr (Allahnak kedvezett) készült a vándorlásra. Azt mondta neki a Próféta (Allah dicsérte, és üdvözítette), hogy légy türelmes, amíg nem kapok Allahtól parancsot a vándorlásra. Abu Bakr várt a Prófétára, hogy együtt menjenek. Aztán a magasztos Allah közölte a Prófétával, hogy a társítók cselt szőttek ellene, és parancsot adott neki, hogy vándoroljon Medinába. Azt mondta ’Aisa, hogy miközben mi Abu Bakr házában vagyunk dél volt, amikor megérkezett a Próféta, és ott állt az ajtónál. Álcázta magát, úgy, hogy egy kendőt tekert a fejére, hogy ne ismerjék fel. Amikor látta Abu Bakr azt mondta: „Apám és az Anyám a Prófétáért, biztosan ebben a déli meleg órában valami fontos dolog hozta ide. Belépett a Próféta, és halotta, hogy vannak nála, ezért mondta Abu Bakrnak, hogy szépen zavarja el azokat, akik nála vannak. Azt mondta neki Abu Bakr: „Apám és Anyám te érted vannak, csak hozzád közel álló emberek vannak nálam” A Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette) közölte Abu Bakrral, hogy Parancsot kapott a vándorlásra. Abu Bakr azt mondta neki, együtt megyünk, és odaadta a Prófétának az egyik tevéjét. A Próféta csak úgy fogadta el a tevét, ha megveszi tőle. Abban az időben mindenhol keresték őt társító Qurjs törzse emberei.  Ketten elindultak a Próféta és Abu Bakr, és leszálltak egy hegynek valamelyik barlangjában, mert veszélyes volt a helyzet. Abdullah Bin Abi Bakr gyors, okos, fiatal legény volt. Azt tette, hogy az éjszaka közepén elindult Mekkába Qurajshoz, hogy hallgatózzon, mit mondanak a Prófétáról. Ha mondanak valamit, akkor elmegy az éjszaka sötétségében felvilágosítani a Prófétát. Qurajs kérték a katonáiktól, hogy hozzák el nekik a Prófétát és Abu Bakrot. Követték, és keresték mindenhol, és száz teve értékű díjat szabtak, annak, aki megfogja a Prófétát vagy Abu Bakrot. De a magasztos Allah megvédte őket, annyira, hogy, amikor Qurajsék beléptek a barlangba nem láttak senkit. Azt mondta Abu Bakr: „te Próféta tudod-e, hogy ha lenéztek volna a lábukra, akkor láttak volna minket”. Azt felelte a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Ne szomorkodjál, mert Allah velünk van. Te Abu Bakr! Mit szólsz két ember helyzetéhez, ha Allah a harmadik közöttük?”. Képzeld el három napot töltöttek a barlangban. Addig vártak, amíg nem lett kevés nyugalom. Kimentek a barlangból három nap múlva és parton Medina fele indultak. Látta őket Szurakate Bin Melik az egyik, aki lovagolva követte őket. Abu Bakr hátranézett látta, hogy követi, és azt mondta a Prófétának Te Próféta, ott van mögöttünk követ minket. Erre azt mondta a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „Ne szomorkodjál, mert Allah velünk van”. Amikor közeledett hozzájuk Szuraka. A próféta recitált a Koránból, és, amikor hallotta a Korán recitálását a ló két első lába szépen lassan bement a Földbe, amíg nem érintette a Föld a hasát, és kemény Föld volt alattuk. Leszállt Szuraka a lóról és kihúzta a lábát a Földből és felállította a lovát. Annak hatására, hogy kihúztam a ló lábát a Földből, mondja Szuraka, füst jelent meg az égen, és azt értettem ebből, hogy ez, valamilyen jel, amelyik Mohamed Prófétasága igazságára mutat. Rögtön kiáltottam nekik a béke szóval. Megállt a Próféta, és aki vele van, én pedig felültem a lovamra, és közöltem a Prófétáékkal, hogy mit akar Qurajs velük tenni, és kínált nekik sok mindent, ami hiányzott nekik az útra. És azt mondta a Prófétának (Allah dicsérte és üdvözítette): „Ha errefele tartasz, akkor ott van nekem tevenyájam, és birkanyájam, és mutatta nekik pontosan, hogy merre van. Azt mondta nekik, vegyetek el belőle, amennyit, akartok. Azt felelte a Próféta (Allah dicsérte és üdvözítette): „nem kell nekünk semmi, de jó lenne elvonni az ellenség figyelmét tőlünk, hogy ne keressenek minket””. Ott hagyta őket és visszajött hirdetni, hogy arrafele nincsen senki, arrafele hiába mentek, mert én végig kerestem őket, és ott nincsenek. És így azok, akik arra mentek visszafordultak.

Magasztaltassék Allah, Hála Allahnak, nincs más isten Allahon kívül, és Allahu Akbar képzelj el egy férfit, aki azért indult, hogy megfogja a Prófétát és a barátját, és büszkén átadja Qurajsnak, de úgy tér vissza, hogy védelmezi is őket és eltávolítja tőlük az ellenségüket, akik meg akarják ölni. Sőt, még kínál a Prófétáéknak az útravalóra sok mindent, és tevéket, és birkákat akar nekik adni, és visszafordítja azokat, akik arra fele mennek. Így jár az, akivel a magasztos Allah van, nem árthat neki senki. Kérjük hatalmas Allahtól, hogy tegyen minket azok közé, akik követik a bőkezű Próféta vallástervét (Allah dicsérte, és üdvözítette), és akik mennek az Ő útján, mindaddig, amíg nem találkozunk vele Allah dicséretei, és üdvözlései legyenek a Prófétára.