|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
Ne kívánja senki a halált,
és ne is fohászkodjon akkor, ha
vagyonát vagy testét valamilyen baj érte
Imám Muszlim, Ensztől hasonlót jegyzett le a prófétára utalva:
– Ne kívánja senki a halálát, és ne is kérje azt, mert baj érheti. Ha
pedig nagyon szeretné (félve, hogy betegsége miatt olyat mondhat, amely
terhelő lehetne vallására), akkor kérje Urát:
– Uram! Tarts életben engem, amíg az e világi életem jó nekem, és végy
magadhoz, ha a halálom jobb az életnél.
Al-Qurtubí azt mondja:
– A halál még nem a vég, csak megáll a lélek kapaszkodása a testhez,
elhagyva azt átváltozik egyik állapotból a másikba.
A halál a legnagyobb katasztrófa, gondolják egyesek, mint ahogyan a
Korán Szúrájában olvasható:
Elér titeket a halál katasztrófája, de a legnagyobb katasztrófa mégsem
az, hanem, ha valaki elfeledkezik Róla, nem említi, miközben elhagyja a
hozzá köthető jó cselekedeteit. Pedig
egyedül benne található a tanúság
és példa.
Bár volt olyan próféta (József), aki Teremtőjéhez fohászkodva maga is
kérte a halált, meginogva és attól félve, hogy elvész a hite:
12./101. „Uram! Te adtál nekem uralmat, és Te tanítottál engem, hogyan
kell a történeteket megmagyarázni. Egek és föld megalkotója, Te! Te vagy
az én gyámolítóm az e világon és a túlvilágon! (Majdan) vegyél magadhoz
muszlim gyanánt és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz!”
Qatáda bizonyította, hogy:
– A próféták közül senki sem kívánta a halált, csak József, kinek élete
folyamán minden tökéletes és jó volt, de hiányolta Urával való
találkozást. Ezért mondta végül:
– Végy magadhoz muszlim gyanánt…
Bár egyesek a társak közül cáfolják mindezt, mondván:
– József nem a halálát kívánta, csak azt, hogy muszlimként térhessen
Urához.
Mária ugyancsak ezt tette, amikor panaszkodott:
19./23. És a szülési fájdalmak arrakényszerítették, hogy a pálmafa
tövébe menjen. Azt mondta: „Bárcsak még azelőtt meghaltam volna, és
lennék feledéssel elfelejtett!”
De miért? – kérdezhetnénk jogosan. A válasz egyszerű:
1. Attól félt, hogy vallásosságát megkérdőjelezve rosszat gondolnak róla, és emiatt félt a kísértéstl.
2. Attól félt, hogy paráználkodás bűnét fogják rá, amely elpusztíthatná őket.
Al-Bukháríjj hagyományában a prófétára utalva lejegyzi:
– Ne kívánja közületek senki a halált – mondja a próféta –, és ne is
fohászkodjon érte, mielőtt eljön, mert ha valaki meghal, annak
megállnak cselekedetei. A hívő élete pedig csak a jót gyarapítja.
Valószínű, sokan meglepőnek tartják, hogy gyenge hagyományt is közlünk a
könyv ismertetése folyamán, de szükségesnek tartottuk a hitelesség
alátámasztására.
At-Tabaráníjj kétkedéséhez hozzáfűzi:
– Amiatt kifogásoltam meg a hitelességét, hogy több név is szerepelt a
hagyományban, amelyet én nem ismertem – utalva Allah prófétájára,
Mohammedre, miszerint megkérdezték tőle:
– Az Összegyűjtés Napján lesz-e valaki a mártírokkal?
– Igen! – válaszolta. – Aki naponta legalább hússzor említette a halált.
A halál említése neheztelő az e világi életre, de buzdítja az embert,
hogy készüljön a túlvilágra, ha pedig gazdagságban és jólétben él,
említve a halált, az meggátolja abban, hogy beképzelt és hiú legyen.
Jazíd ar-Raqasdinek volt egy érdekes beszélgetése önmagával:
– Mi van veled Jazíd? A halálod után ki fog imádkozni, ki fog böjtölni
helyetted? – Majd odaszólt a körülötte állókhoz:
– Emberek! Miért nem sírtok magatokért a maradandó életetekben? Ti,
akiket a halál üldöz, akinek a sír lesz a háza, a homok az ágya és a
kukacok társasága fenyeget? – majd sírni kezdett, olyannyira, hogy az
eszméletét vesztette.
At-Tejmi mondta:
Két dolog vágja el tőlem az e világ élvezetét:
1. A halál említése.
2. A helyzet említése, amikor Allah kezei között leszek.
Omár ibn Abdul Ázíz egy esetben összegyűjtötte a tudósokat, és együtt
emlékeztek a halál, a túlvilág és a Feltámadás eljövetelére, majd
hosszasan könnyeztek, mintha temetésen lettek volna.
|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|