|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
Elhunytaink mellé megfelelő jó társak kiválasztása
Ibn al-Dzsauzi (al-Maudúát c. könyv
3/237. oldal), Alitól hallva azt mondja:
- Allah prófétája megparancsolta, hogy halottainkat
csak jó emberek mellé temessük, mert azok, ha rosszak közé kerülnek,
éppúgy meg lesznek bántva, mint az élő rossz szomszédok által.
Ibn Iraq (Tenzih as-Sariá = a törvény
(kizárólagossága) c. könyv 2/273. oldal), Ibn Ábbászra hivatkozva
mondja:
- Ha valamelyikkőtöknek meghal a hozzátartozója,
azt szépen tekerjétek be a kefenbe, és sírjában jó mélyre temessétek,
elkülönítve a rossz szomszédoktól. – S így folytatja:
– Az
örökösök között minél hamarabb hirdessétek ki az elhunyt végrendeletét.
Rá is kérdeztek a hallottakról társai:
- Allah prófétája! A túlvilágban segít a szomszéd?
- A jó szomszéd segít az e - világban? – kérdezett
ő is vissza.
- Igen!
- Akkor ugyanúgy a túlvilágban.
A tudósaink azt mondják: Üdvözülendő,
ha mindenki a jóravalókat a jók közé temeti, mert miattuk is áldást
kaphatnak. El kell különíteni az elhunytat a rossz szomszédjától, nehogy
megbántódjon abban az áldatlan állapotában, amikor látni fogja annak
kínzását.
Egy történetet is hoznak figyelmeztetően:
- Mesélték, hogy egy nőt Qurtubában (dél -
spanyolországi Cordoba városában) temettek el, aki meglátogatta
családját álmában, panaszkodva és neheztelve rájuk, mondta:
- Nem találtatok más helyet, ahová
eltemettethettetek volna engem, csak ide, a kemence mellé?
Kora reggel a család nagyjai fölkerekedtek, és
kíváncsiságtól hajtva kimentek, látogatóba, a temetőbe, de bárhogy is
keresték, az álmukban megjelent kemencét csak nem találták. Mivel
bántotta őket a panaszos dorgálása, érdeklődni kezdtek, ki mellé lett
temetve hozzátartozójuk. Nagy sokára találtak is egy öreget, aki
elmondta:
- Egy hóhér mellé van temetve, aki Ibn Ámernek
dolgozott.
Több se kellett nekik, már másnap kihantolták, és
új helyre temették.
A következő történetet Tawúsz
ibn Dzekwán al-Jemáni ismerteti velünk:
- Zarándokútra indultunk, és amikor az al-Abtah
nevű temetkezési helyhez érkeztünk, megálltunk éjszakára pihenni. Éjjel
imádkozni kezdtem egy kiásott sír mellett, és rajtam volt a legszebb
ruhám, amit Jemenben 70 dinárért vettem. Egyszer csak imbolygó
gyertyafények közeledtek felém, s láttam, hogy gyászolók jönnek. Ám
ekkor az ásott sír mellől (szomszédjától) hangot hallottam:
- Uram! Menedéket keresek Nálad a rossz
szomszédtól!
Meglepődtem, de befejeztem imámat. Majd a közeledők
felé indultam, akiket először köszöntöttem és megkértem őket:
- Ne közelítsetek a sírhelyhez, inkább másfelé
menjetek, Allah áldjon meg benneteket érte!
- Nem tehetjük. – válaszolták -, már megástuk a
nyughelyet.
- Ki az illetékese a temetésnek? – kérdeztem.
- A fia! – volt a válasz.
- Ha másfelé mentek (vagyis elhagyjátok a kiásott
sírgödröt), én neked adom a ruhámat, amelyet Jemenben vettem 70
dinárért, mert ez itt sokkal többet ér. Ha pedig tartozása lenne
édesapádnak, ebből ki tudod fizetni és a megmaradt összeg (ha nincsenek
örökösök) örömödre szolgál. – De ők kételkedni kezdtek abban, hogy egy
ruha 70 dinárt érjen, ezért kénytelen voltam fölfedni magam, és
megkérdezni őket:
- Ismeritek-e Tawúsz ibn Dzekwán al-Jemánit?
- Igen! - válaszolták.
- Én vagyok az - az ember, és amit mondtam a
ruháról, az mind igaz! – Ekkor „elcseréltük” a ruhát, és ők eltávolodtak
tőlünk. Majd odamentem a sír tulajdonosához:
- El tudtam távolítani mellőled azt, akit utáltál
volna, hogy a szomszédod legyen! – mondtam, majd ismét imádkozásba
kezdtem.
|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|