|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
Sírhely kiválasztása
Abú Dáwúd at-Tajáliszi, Omárra hivatkozva elmondja:
– Hallottam Allah prófétájától, amikor azt mondta: Aki meglátogat engem
a síromnál, tanúja vagy megbocsátáskérője leszek a Teremtőnél.
És ha valaki meghal a két szent hely egyikében (Mekka, Jeruzsálem), a
Feltámadás Napján Allah újra elküldi őt a nyugodtak közé.
Al-Bukháríjj, (Al-Dzsanáiz = Temetkezések c. könyv 1339. oldal) Abú
Hurayrára hivatkozva nagyon érdekes hagyományt közöl (szégyen, nem
szégyen, 16 év után még én sem hallottam):
– Allah elküldte Izráílt, a halál angyalát Mózeshez, hogy vegye el a
lelkét, ám az először megrúgta, majd kiszúrta a szemét. Nem volt más
választása, visszatért Urához panaszkodva:
– Te elküldtél egy szolgádhoz, aki nem akarja a halált! – Az Úr először
meggyógyította, majd újra visszaküldte:
– Mondd neki! Tegye a tenyerét egy bika bőrére, és amennyi szőrszált
azzal letakar, annyi haszanátot fogok ajándékozni neki. – El is ment az
angyal elmondva az üzenetet, de Mózes még újabb engedményeket szeretett
volna, s kérdezte Urát:
– Uram, és még mi jár nekem?
– Ezután már csak a halál! – válaszolt Allah.

– Most! – (Vedd el) válaszolt Mózes. – Majd még egy elérhetetlennek tűnő
dolgot kért:
– Uram! Legalább egy kőhajításra hadd közelíthessem meg az Ígéret
földjét!
– Úgy legyen! – szólt az Úr.
A próféta – folytatta tovább Abú Hurayra – megjegyezte:
– Ha arrafelé járnánk, megmutatnám nektek a sír helyét az út mellett! „Al-Kathib
Al-Ahmar.”
Úgy gondolom, hogy a következő hagyományok némi zavart fognak okozni,
ezért azokat zárójellel keretezem. Talán a legnagyobb fejtörést az
okozta:
– Hogyan szúrhatta ki Mózes az angyal szemét? – Erre hatféle magyarázat
található. Nézzük őket:
1. Nem volt valódi a szem, mert Asz-Szálimija (ez egy vallási irányzat
az iszlámon belül) azt állítja, hogy csak egy képzeletbeli szemről
beszélhetünk, nem valósról. Mondani sem kell, hogy ez az állítás maga
sem fedi a valóságot, mert ha ezt elfogadnánk, akkor a próféták
valótlan képet láttak volna az angyalokról.
2. Nem a fizikai értelemben volt szem, s Mózes „csak” a szavaival
szúrta ki.
3. Nem ismerte föl a halál angyalát, és azt gondolta, hogy aki a házában
tartózkodik, az életére fog (akar) törni. Ekkor önvédelemből
cselekedett. (Ezt az állítást a legmesszebbmenőkig elvetette Imám Ab
Bakr ibn Khuzaima, mondván: "Amikor a halál angyala visszatért Urához,
mondta neki: „Uram elkldtél engem egy szolgdhoz, aki nem akarja a
halált!” " Ez bizonytja, hogy Mózes fölismerte az angyalt, különben nem
mondta volna nagy bizonyossággal, amit mondott.
4. Mózes hirtelen haragú volt, és e miatt ütötte meg a halál angyalát.
Ibn Al-Árábi erre azt mondja: Téves ez a feltevés, mert a próféták
mentesek az indulattól.
5. Cserélhető, álcázott szem volt – mondja Ibn Mehdí – amit Mózes
kiszúrt. De mindez nem történt volna meg, ha az angyal valódi alakjában
jelenik meg előtte.
6. Ez a helyes, mert Allah is úgy akarja: Mózes tudomására jutott, hogy
Allah addig nem veszi el az életét (vagyis döntési jogot kapott annak
érdekében), amíg ő azt nem kéri.
Al-Bukháríjj és mások szerint:
– Mivel a halál angyala más képben ment hozzá, nem abban, amit ő
megszokott, ő szándékosan ütötte meg, mivel az nem hozta tudomására a
választási jogát. Őt igazolja az is, hogy amikor újra visszatért hozzá,
ő késedelem nélkül a halálát választotta.
Al-Hakím
At-Tírmidzíjj a küldöttre hivatkozva elmondja:
– A halál angyala addig mindig megjelent az emberek előtt, amíg Mózessel
nem történt ez az incidens. Ettől fogva csak meglepetésként,
rejtőzködve.
At-Tírmidzíjj (Al-Manáqib c. könyv 3917. oldal) a küldöttre hivatkozva
azt mondja:
– Aki meg tud halni Medinában, az ott haljon meg, mert én azok számára
megbocsátást kérek.
Meghallva ezt többen, éltek a lehetőséggel, közülük voltak egyesek, akik
megkérték Szád ibn Abí Waqqászt és Szaíd ibn Zeydet:

– Barátaim! Ha meghalunk, vigyetek el bennünket Al-Áqiqból, Al-Baqiba
(ez az utóbbi Medina egyik temetőjének neve), és ott temessetek el
bennünket!
A tudósok hozzáfűzik: Ha haszanát se járna érte, akkor is jól járnának,
mert a kiválasztottak és a hívők között nyugodhatnak.
Bár voltak közöttük, akik egészen más nézőpontot képviselve
kijelentették:
– A helyek nem szentesítenek senkit, és nem is tisztítanak, csak a jó
cselekedetek azok, amelyek szentesítenek és tisztíthatnak! Ha a szolga
jót cselekszik, akkor sokszorozódik neki a hely dicsősége, amely
lenyomhatja majdan a mérleg serpenyőjét, bejuttatva őt a mennyországba.
Hishám ibn Uruwa édesapja a kedvezményről értesülve elutasítóan
kijelentette:
– Nem szeretném, ha az Al-Baqijába temetnének, inkább valamelyik másik
helyen, mert attól félek, hogy amikor ássák a sírhelyemet, egy jó ember
csontjai kerülnének elő.
(Ez a helyzet érvényes lehet más temetőre is – mondják egyesek –, ezért
jobb, ha a szüleink, testvéreink, rokonaink vagy barátaink mellé
temettetjük magunkat.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|