|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A halál periódusai
A Koránban több helyen is megtalálhatjuk a halál eljövetelének ájáit:
50./19. És a haláltusa elhozza az igazságot: „Ez az, amit el akartál
kerülni.”
6./93. Bárcsak látnád, amikor a vétkesek a halál kínjaiban vergődnek,
s az angyalok kinyújtják feléjük kezüket, mondván: „Adjátok ki
lelketeket! Ma a megaláztatás büntetését kapjátok viszonzásul azért,
hogy Allahhal szemben valótlanságot mondogattatok, és fennhéjázva
elvetettétek az Ő jeleit.”
75./26. De nem! Amikor a lélek a kulcscsonthoz érkezik, és azt mondják
körülötte: „Ki tud varázsolni?” – és a haldokló úgy gondolja, hogy ez
már az elválás, és a haláltusában összecsavarodik a láb.
Al-Bukháríjj különös hangsúlyt fektetett erre a magyarázatra:
– Allah prófétájának keze előtt volt egy vizesdoboz, aki belenyúlt, majd
tartalmából áttörölte az arcát, s így szólt:
"Nincs más Isten, csak Allah!" majd (a halálnak vannak periódusai „szakarát”,
s részeg jelei.) miközben felemelte kezeit még hozzáfűzte: "Hatalmas Uram!" azzal visszahanyatlott és meghalt.
Allah prófétája egy alkalommal odaszólt társaihoz: – Mesélek Izrael népéről egy furcsa történetet, mert különös dolgok
voltak náluk – szólt, s belekezdett:
– Egy csoport tőlük elindult a temető felé, s közben azt mondogatták:
– Ha két rakatot imádkozunk, majd fohászkodunk Urunkhoz, akkor „talán”
föltámaszt néhány halottat, akik elmesélik nekünk haláluk történetét. –
Megtették, majd láss csodát, megjelent nekik egy férfi, fehér arccal,
szemei között fekete színű leborulási jellel, s rájuk ripakodott:
– Mit akartok tőlem? Már száz éve halott vagyok, és ez idáig sem
felejtettem el halálom forróságát. –Majd megkérte őket: -Fohászkodjatok Allahhoz, hogy támasszon föl engem olyan állapotban,
amilyen voltam! (Gyenge hagyomány.)

Al-Muhászibi (ar-Rája = a zászló c. könyv 140–141. oldalon)
hagyományában:
Allah megkérdezte Ábrahámtól:
– Barátom, milyennek találod a halált?
– Mint a forró rudat, amelyet gyapjúba tettek, majd onnan kihúztak!
– Mi könnyítünk rajtad, Ábrahám! – szólt az Úr.
Amikor Mózes lelke fölszállt Urához, őt is megkérdezte:
– Milyennek találtad halálod?
– Olyan voltam, mint egy madár, amelyet serpenyőben sütnek, ki nem halt
meg, s el sem repülhetett, hogy megmenekülhessen – volt a válasz.
Jézus, Mária fia azt mondta népének:– „Al-Hawárijín” Fohászkodjatok Uratokhoz, hogy megkönnyítse szmotokra
ezt az llapotot!
(Mondták: A halál rosszabb, mintha kardokkal szurkálnának, fogóval
csipkednének, vagy fűrésszel fűrészelnének.)
Ensz ibn Málik:
– Az angyalok leszorítják a rabszolgát, nem engedik fölkelni, mert ha
ezt nem tennék, akkor a halál állapotának nehézségei miatt az ember
kiszaladna a „szabad” sivatagba.
Al-Qádi, Abú Bakrnak:
– A halál angyalának, amikor Allah utoljára elveszi a lelkét, azt
mondja:
– A hatalmamra esküszöm, ha ismertem volna a halál állapotát, mint
ahogyan már ismerem, senkinek a lelkét, ha hívő, nem
veszem el.

Omár ibn Abdul Ázíz barátainak levelet küldött, amelyben ellátta őket jó
tanácsokkal:
– Féljétek a Hatalmas Allahot, és figyeljetek oda, hogy Uratok iránti
félelmetek legyen a ti útravalótok (úti élelmetek). Mert ti egy házban
vagytok, amely nemsoká összedől. Említsétek a halált, amely el fog jönni
hozzátok, és hallgassátok Allah tanácsait! – közben idézett az Imrán
nemzetsége Szúrából:
3./185. „Minden lélek megízleli a halált. Illendő fizetségeteket azonban
majd a Feltámadás Napján kapjátok meg. Akit távol tartanak a Pokol
tüzétől s a Paradicsomba vezetnek be, az diadalt aratott. Az evilági
élet csupán csalóka holmi (matáu al-Gurúri). – és a Könyörületes
Szúrából:
55./26. Mindenki múlandó, aki a földön van, ám Urad Magasztos és
Méltóságteljes orcája örök.
Tudomásomra jutott – de a Teremtő jobban tudja –, hogy Allah haláluk
napján a bűnösöket tűzből készült ostorral veri. Mert a Teremtő Isten
azt mondja:
– A halál angyala, aki megkapta parancsát, elviszi a lelketeket, s ti
visszatértek Uratokhoz. – Tudomásomra jutott – folytatta –, hogy a halál
angyalának feje az égben, lábai pedig a földön nyugszanak. Az evilág
kezében, mint egy edény közületek bárki kezében, s ő eszik belőle. Tudomásomra jutott, hogy naponta hatszázszor néz be minden házba, ahol
mindent meglát az evilágból, legyenek azok szárazföldek, tengerek vagy
hegyek között. És tudomásomra jutott, hogy a halál angyalának vannak
segítői, s azt csak Allah tudja, kik azok. Közülük, ha bárkinek
megparancsolnák, egy falatra be tudná kapni az egész evilágot, eget és
földet. És tudomásomra jutott, hogy az angyalaik félnek a halál
angyalaitól, jobban, mint az oroszlántól. Tudomásomra jutott, hogy
amikor a Trón tartóihoz közelít a halál angyala, azok ijedtükben
összeolvadnak, mint egy hajszál. Tudomásomra jutott, hogy a halál
angyala kitépi Ádám fiai lelkét szerveiből, ereiből, körmeiből és
hajából. Amíg elér a lélek egyik ízületből a másikba, rosszabb az, mint
ezer szúrás egy karddal. Tudom, ha egy halott egyetlen hajszálnyi
fájdalmát rátennék az egekre és a földre, azt összeolvasztaná. Tudom,
amikor egy hívő lelkét elviszi, ráteszi, becsavarja egy fehér selyembe,
amely miszkkel van illatosítva. Amikor pedig elviszi a hitetlen lelkét,
beleteszi egy fekete rongyba, majd egy tüzet tartalmazó edénybe, az,
bűzösebb, mint egy oszlásnak indult tetem.
Abú Hámidtól: (Idézet A túlvilág tudományainak feltárása c. könyvből.)
– Amikor a hívőnek eljön az ideje, bejön hozzá négy angyal. Egy
részüknek jobb, másoknak bal oldalon húzzák ki a lelkét, oly könnyedén,
mint ahogyan egy csepp víz lecseppen. Kihúzzák végtagjaikból és az
ujjaik begyéből. A hitetlen lelkét pedig úgy tépik ki, mint ahogyan a
forró vasat, amelyet vizes gyapjúra tettek.
Egyesek elgondolkodtak azon, hogy azoknak, akiket Allah prófétaként
küldött, miért volt olyan nehéz megválniuk a haláltól. Pl. ahogyan
Ábrahám történetében olvashatjuk:
– Én könnyítek rajtad! – mondja a Teremtő.
Tudnivaló, hogy elsődlegesen a prófétákat tette vizsgálódása céljává,
majd utánuk, hasonlókat a hasonlóval (kalifákat, királyokat stb.). Azért
terhelte nehézségekkel, hogy magasabb fokra emelhesse magához.
Tudjuk,
hogy Ábrahámot tűzzel, Mózest félelemmel és utazással, Jézust sivataggal
és elhagyott helyekkel, Mohammedet szegénységgel, az evilágban és a
hitetlenekkel vívandó háborúkkal.
"Minden lélek megízleli a halált" sugallja Allah.
Ar-Rásid (egykor király volt) amikor megbetegedett, magához hívatott
egy perzsa orvost, és megparancsolta neki:
– Több beteg vizeletével együtt vizsgáld meg az enyémet is, úgy, hogy
nem fogják megmutatni néked, hogy melyikről kell véleményt mondanod!
Az orvos eleget tett kérésének, ám amikor meglátott egy kimagaslóan
rossz értékekkel bíró (Ar-Rásid) vizeletet, így szólt:
– Szóljatok ennek az embernek, hogy írjon végrendeletet, mert eljött az
ideje és gyengeség szállja meg!
Ettől a pillanattól kezdve a király lemondott minden földi jóról, addig,
míg a tudomására nem jutott, hogy ez emberek híresztelni nem kezdték:
– A király meg fog halni. -
Több se kellett neki, hozatott egy szamarat, s föltetette magát annak
hátára, de a két combjának szorításával, akárhogy igyekezett, nem tudta
megtartani magát,
minduntalan lecsúszott.
– Vegyetek le – parancsolta –, most már elhiszem, hogy igazat mondanak!
– Majd halotti ruhákat (kefen) kért, kiválasztva abból a neki tetszőt, s
megparancsolta:
– Az ágyam előtt ássátok meg a sírom!
Amikor kívánsága szerint elvégezték, belenézett és így szólt:
– Az én pénzem nem távolítja el (ezt) tőlem, cserbenhagyott a
királyságom.
Még azon az éjszakán meghalt.
Két férfi nagyon összeveszett, mire Allah parancsára a kerítésből egy
tégla odaszólt hozzájuk:
– Miért veszekedtek? Én egy király voltam – megnevezve hol – sok éven át,
utána meghaltam, s hamuként maradtam 1000 évig, mígnem egy vályogvető
egy edényt nem készített belőlem, amely eltörött. Majd újra homokká
váltam, s maradtam, várakoztam ismét 1000 évet. Ekkor jött egy munkás,
újra téglát formált belőlem, így hát itt vagyok, s maradok, amíg Allah
is úgy akarja. – Ti miért veszekedtek – kérdezte ismét – és miért
vitatkoztok?
(Az idézet írója maga is beismeri, hogy fiatalkorában nem egy
alkalommal ő is vitt Qurtuba városi zsidó kegyhelyének temetőjéből
homokot, s látta, hogy abban hogyan keverednek a csontok, húsfoszlányok
és hajszálak.)
Ez a történet kellően bizonyítja, hogy semmi sem végleges, minden a
Teremtő Isten akarata szerint változik.
Tudósaink álláspontja szerint:
Ez a változás csak a testtel történhet meg, mert a lelkek más
kategóriába tartoznak!
|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|