|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
Mit kell mondani a sírba helyezéskor
Ibn Mádzsa (Al-Dzsanáiz c könyv 1628.
oldalt), Ibn Ábbászra hivatkozva azt mondja:
- Amikor halála után ásni akarták a küldött sírját,
elküldtek Abú Ubaida után, aki a sírgödör egyfajta mekkai változatát
szokta elkészíteni. Ugyanakkor szintén elküldtek Abú Talha után is, aki
pedig a medinai formátumot képviselte, amit Al-Lahad formának is
neveztek. (Ez abban különbözött az előbbitől, hogy a sírgödör aljának
jobb oldal felőli részéből egy külön mélyedést (egy arasznyit) kivájnak,
és abba, jobb oldalára fordítva, feje alá keményebb tárgyat téve
beleteszik az elhunytat. Vigyázva, hogy a teste Mekka felé, az arca
pedig a Qibla irányába nézzen.) Majd fohászkodásba kezdtek:
- Urunk! Válassz e - két ember közül, ki ássa meg a
prófétád sírját! – A választás Abú Thalhára esett, mivel Abú Ubaidát nem
találták.
Abú Dáwúd (Al-Dzsanáiz 3208. oldal)
Ibn Ábbászt idézi:
- Allah prófétája azt mondta, hogy az Al-Lahad
nekünk és hozzánk való!
Al-Hakím At-Tírmidzíjj (an-Nawádir c
könyv 323 oldal) Ámru ibn Murrára hivatkozva:
- Az emberek mindig azt szerették mondani, miután
betették az elhunytat a sírjába:
- Urunk! Adj neki menedéket a megkövezendő Sátán
ellen.
Szufyán at-Tauri (hagyományában)
többek előtt azt mondta:
- Amikor megkérdezik a halottat:
- Ki az Urad? - Akkor megjelenik előtte a Sátán
valamilyen képmásban, magára mutatva:
- Én vagyok! – Nem bírva magával Abú Abdullah
közbeszólt:
- Ez egy hatalmas kísértés!
|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|