Hová jut a hívők lelke, miután távozik a testből
Abú Haszan Al-Qábiszi a szunnára hivatkozva elmondja:
– Amikor az angyalok fölviszik a lelket, megállnak vele Allah előtt,
akitől – amennyiben a boldog néphez tartozott – megkérdezik:
– A boldogító néphez tartoztál?
– Igen! – szólt a válasz.
– Vigyétek, és mutassátok helyét a Mennyországban!
Ekkor elviszik, teszik éppen annyi ideig, amíg a halott testét
megmosdatják. Miután megmosdatták, és kefenbe tekerték (halotti lepel),
visszatér a lélek, a kefen és a test közé. Amikor majdan a koporsóját
vinni fogják a sírja felé, ő azon keresztül hallani fogja, amit mondanak
róla, jót avagy rosszat. Ha pedig elérik a sírját, és imádkoznak érte,
lelke visszatér a testébe, amelyet követni fog két angyal. Ezután a
testet felültetik.
Ámru ibn Dínár azt mondja:
– A halott lelke az angyal kezében van, ahonnan látni fogja, amint
testét megmosdatják, kefenbe tekerik, és elföldelni viszik.
Abú Hámid (a túlvilág tudományainak megvilágítása c. könyvben) megemlíti:
– Amikor az angyal a boldog lelket kiemeli, két szép arcú angyal, szép
ruhában, finom illattal egy Mennyországból származó selyembe teszi,
amely olyan kicsiny, mint egy méhecske. Utána elindulnak véle az ég felé,
miközben találkoznak az előző népekkel, akik annyian vannak, és úgy
szétszóródtak, akár a sáskák. Elérve az e világ egét, bekopognak rajta.
– Ki vagytok? – kérdezik tőlük.
– Én Szalszaíl vagyok – szól az egyik angyal –, s itt van velem –
miközben néven nevezi az elhunytat – valaki, a legjobb névvel.
– Jó férfi volt! – szólt az őr, mivel már tudomása volt a látogatókról.
– Hitében nem volt kétség. – S beengedi őket.
Innen a második éghez mennek, ahol újból megkérdezik:
– Kik vagytok? – Elmondják az előző egekben mondottakat. Az őr beereszti
őket.
– Isten hozott benneteket! – Közben mondja az érkező lélek nevét. – Te
vagy, aki vigyázott imáira, és jó cselekedeteidre. – Elindulhatnak a
harmadik ég felé. Újra kopogtatnak, és fölhangzik az ismerős kérdés:
– Kik vagytok? – A fogadtatás is hasonló.
– Isten hozott benneteket, s téged, aki Ura útján költekezett! – Ezzel
bemehettek, s megindultak a negyedik ég felé. Negyediknél szólítják, s
nevezik őt:
Isten hozott, aki böjtölt, aki helyes úton járt, nem evett harámot (tilalmast)!
Ötödiknél:
– Isten hozta a nevezettet, aki Allah zarándokútját dicsekvés nélkül
megtette!
Hatodiknál:
– Isten hozta a nemes férfit a jó lélekkel, aki jámbor volt szüleivel
szemben! – szólt az őr.
Ezzel elérték a hetedik eget, hol kopogtatnak, s az ajtóőr így fogadja
őket:
– Isten hozta azt, aki sok éjszakákon keresztül kért bebocsátást, aki
titokban szadaqát adott, segített az árvákon! – Ezzel kinyílik a hetedik
ég utolsó ajtaja, s belépve azon Allah ajtaja elé érkeznek. Bekopognak.
– Kik vagytok? – kérdezi egy hang. – Miközben egyik angyal megismétli
az elhangzottakat, rájuk szólnak:
– Isten hozta a jó szolgát és nemes lelket, aki sok megbocsátást kért
Urától, istápolta a szegényeket, jó prédikációival, fölhívott a rossz
elvetésére. – Ahogy tovább mentek, találkoztak angyalokkal, akik kezét
fogva jó hírekkel szolgáltak neki, egészen addig, amíg el nem érik a
Szidrat Al-Muntahát. Ott kopogtatnak.
Isten hozottal fogadják őket – aki Allahért tisztán jót cselekedett! –
majd kinyílik egy kapu, s elindul a lélek egy tűztengerbe, majd egy
olyan tengerbe, amely tisztán fény, s így tovább, sötétségből, vízből,
hóból, s végül befejezve egy hidegből álló tengerbe. Egyik-másik tenger
hossza meghaladja az ezerévnyi távolságot. Ezeken keresztülmenve átmegy
egy Al-Hadzsabon (takaró, kendő, lepel, építmény stb.), amely Allah
Trónja előtt található. Ez a lepel 8000 ezer darabból áll. (Azt írják,
hogy ezek hatalmas építmények, s mindegyiken 80 000 ezer kilátó, s
mindegyik kilátón
80 000 ezer hold található.)
– Dicsőség Allahnak! – köszöntik Urukat. Ha valamelyik hold jelen lenne
e világban, akkor az emberek a Teremtő helyett hozzá imádkoznának
hatalmas kisugárzó fénye miatt, amely képes lenne elégetni a földet.
Erre a Trón felől egy hang megszólítja őket:
– Ki ez a lélek, akit hoztatok? – A nevezett bemutatkozik.
– Közelítsetek vele! – parancsolja Allah.
– A legjobb szolgám voltál a szolgáim között! – szól a hang, miközben
közelítenek Hozzá. De nemcsak jó szavakban, hanem szégyenletes
dorgálásban is részesül, olyannyira, hogy már azt hiszi, pusztulásra
ítéltetett. Ekkor kétségbeesésében Ura felé fordul, s az megbocsát neki.
Jahja ibn Akhtam Al-Qádi álmában látta, hogy miután meghalt, mi történt
vele. Meg is kérdezték tőle:
– Mit tett veled Allah?
– Állított engem – kezdte a történetét – a kezei közé, és azt mondta:
– Te egy rossz Sejkh vagy, aki ezt és azt tetted!
– Uram! Nem ezt mesélték Rólad!
– Mit meséltek neked Rólam, Jahja? – kérdezett vissza.
– Mondta nekem Az-Zohri, akinek Muammar, kinek Uruwa, neki Áisa, ki a
prófétától hallotta, hogy Gábriel azt mondta Rólad, miszerint Te azt
mondtad:
– Én szégyellem magam kínozni azt, akinek egy szál ősz haja is az
iszlámban őszült meg.
– Igazat mondtál, Jahja – szólt az Úr. – Igazat mondott néked Az-Zahri
és a többiek is, s Én megbocsátok néked.
Manszúr ibn Ámmár ugyancsak álmában látta élete befejezését. Társai
érdeklődtek álmáról:
– Mit tett veled Allah, miután elhagyta testedet a lelked?
– A kezei közé állított, és megkérdezte:
– Mit hoztál Nekem, Manszúr?
Harminchat mentséget, amit szeretnék felhasználni érdekemben! – mondtam
Neki.
– Egyet sem fogadtam el ezek közül! – szólt, majd újra kérdezett:
– Mit hoztál nekem?
– Hoztam Néked (miközben számszerűen megnevezte) 360-szori
recitálásomat a Korán teljes szövegével!
– Egyet sem fogadok el! – szólt, és ismételte:
– Mit hoztál Nekem, Manszúr?
– Csak veled jöttem Hozzád! – válaszoltam kétségbeesésemben.
– Most jöttél Hozzám, s Én megbocsátok neked! – válaszolta.
(Néhányan, amikor odaérnek a választófal elé, azt hallják:
– Küldjétek vissza!)