|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A föld nem eszi meg a próféták és a mártírok testét,
mivel ők élnek
Málik egy történetében elmondja:
- Ámru ibn al-Dzsamuh és Abdullah ibn Ámrunak,
akiket Uhud napján öltek meg, mint anszárokat, lefújta a szél közös
sírhantjukról a homokot. De amikor másik sírba akarták tenni őket,
testüket olyan állapotban találták, mintha előző nap hunytak volna el.
Az egyik sebesült közülük a kezét még most is testére, a szúrt sebre
szorítva tartotta, és amikor átszállítás közben elvették onnan, az,
visszatért eredeti (seb) helyére. Tudni kell, hogy az elhalálozás és az
újratemetés között 46 év telt már el. Meg is jegyzi Málik:
- Ez a történet igaz, mert a lejegyzők mind
igazmondók voltak.
At-Tírmidzíjj, az Al-Akhdúd társai
történetéből megemlít egy fiút, akit a király megölt, s eltemettek. Majd
Omár ibn al-Khattáb ideje alatt megtalálták és kiástak sírjából. A fiú
újjai még mindég a fejére voltak szorítva, oda, ahol a sebesülését
elszenvedte.
Imám Muszlim szintén az al-Ukhdúdról
(Az-Zuhd c. könyv 3005/37. oldalán) megjegyzi, hogy:
- Ukhdúd társai Nadzsrán helyén voltak (laktak),
Jézus és Mohammed közötti időben.
(Az al-Borudzs Szúra részletesen említi
történetüket.)
De Muáwija ibn Abú Szufyán (az ötödik khalifa)
amikor a medinai temetőben kiásatott egy tavat, hogy annak vizét
elvezettesse, megparancsolta, hogy minden érdekelt vigye el onnan
hozzátartozóját. (Ez uhudi csata után 50 évvel történt.) A kiásottak
épségben kerültek elő, sőt Hamza ibn Abd al-Muttalíbot is úgy találták.
Egy ásóval megvágták a lábát, s az vérezni kezdett, s a vér későbbiekben
sem alvadt meg. Dzsábir ibn Abdullah, aki szintén kiásta édesapját, azt
vette észre, hogy a kefenje olya volt, mintha előző nap ásta volna el
benne.
Medina népe említette, hogy amikor
al-Walíd ibn Abdul Málik ibn Marwán khalifasága idején Allah
prófétájának sírfala beomlott (Omár ibn Abdul Ázíz volt abban az időben
Medina kormányzója. (kormányzó = gyámolító), kilátszott a sírhantból egy
láb, amelytől nagyon megijedtek, ,mert féltek, hogy az a prófétáé. De az
odaérkező Szaíd ibn al-Muszajjab meggyőzte őket:
- A próféták testei nem tartózkodhatnak tovább 40
napnál a földben, mert utána fölszállnak a Mennyekbe! - Amikor ezeket
mondta, odaérkezett Szálim ibn Abdullah ibn Omár ibn al-Khattáb, és
fölismerte elhunyt nagyapja kilátszó lábszárát, aki ugyancsak mártírként
végezte.
At-Tabaráníjj (Al-Kebír = a nagy. 13
554. oldal) Allah prófétájára utalva elmondja:
- Az imára hívó müezzin olyan, mint a vérbe fagyott
mártír. Aki miután elhunyt, nem esznek meg a kukacok. (Gyenge
hagyomány.)
Abú Dáwúd (Asz-Szalá = az ima c.
könyv 1407. oldalán) a prófétát idézi:
- Allah a pénteki napon teremtette Ádámot, aki ezen
a napon halt meg, s ezen a napon lesz a fúvás és a nagy megrázkódtatás.
Aki ezen a napon sokat imádkozik értem, azt bemutatják nekem. - Társai
rá is kérdeztek gyorsan:
- Allah prófétája! Hogyan mutatják be neked az
imáikat, miután már elporladtál?
- A Hatalmas Allah megtiltotta a földnek, hogy
megegye a próféták testét! – válaszolt a próféta.
Ibn Mádzsa (Al-Dzsanáiz c. könyv
1637. oldalán.) a prófétától:
- A pénteki napon sokat imádkozzatok értem, mert az
angyalok tanúsítani fogják. Mert aki értem ezt teszi, bemutatják nekem
addig, amíg ő azt be nem fejezi. - Abú ad-Dardá rögtön tudakolta:
- A halálod után is?
- Igen! A halálom után is, mivel a Hatalmas Allah
megtiltotta a földnek, hogy megegye a próféták testét, mert Allah
prófétája él (ni fog), és ott adakoztatják.
|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|