Ellentétes példák azokról, akik az életük

utolsó harmadában követnek el hibákat

Volt egy imám, Abú Al-Ábbász Ahmed ibn Omár Al-Qurtubíjj, aki elmondta:– Jelen voltam Iszkánderiában, amikor Abú Dzsáfár Ahmed ibn Mohammed Al-Qurtubíjj testvére haldoklott, akit a jelenlévők felszólítottak:– Mondd: „Nincs más Isten csak Allah”! – De ő azt válaszolta:– Nem! – és fölkelt.Később megemlítették neki, hogy mi történt, mire ő:– Jött hozzám két Sátán jobbról és balról, akik azt mondták:– Halj meg zsidóként! – Én erre mondtam:– Nem! Nekem mondjátok ezt, aki saját kezével írta At-Tírmidzíjj és An-Naszáíjj könyvében a prófétától idézve, „Sátán jön valaki halálánál”, és azt mondja:– Halj meg zsidóként vagy keresztényként! – Én erre válaszoltam:– Nektek nem! – Ezért a jó embereknél sokszor az a válasz:– Nem! – De ez nem a kérőkhöz szól, akik azt mondják:– Mondd: „Nincs más Isten, csak Allah”! –, hanem a Sátánokhoz. Ar-Rabiá részese volt, amikor Baszrában egy férfi haldoklott, akit ugyanígy felszólítottak:– Mondd: „Nincs más Isten, csak Allah”! – Ő ezt a történetet mondta:– Uram! Egy napon megkérdezte tőlem egy nő:– Hol találhatom az utat a galambokhoz? – De én félrevezettem őt. Ez az eset eljutott Al-Faqih Abú Bakr Ahmed ibn Szulejmán an-Naddzsád fülébe, aki ismerve a történetet elmondta:– Ez a férfi, akit az illető nő megkérdezett, hogy hol vannak a galambok, ő rossz szándékkal a saját házába vezette, számítva arra, talán sikerül kihasználnia. (Ez a történet Abú Mohammed Abdul Haqq, Al-Áqiba = a maradék” c. könyvében részletesen megtalálható. Ismerkedjünk meg vele mi is. Íme:Egy galambházra hasonlító épületnél állt egy férfi, akit egy arra járó csinos nő megkérdezett:– Hol található az az út, amely elvezet a galambokhoz? – Ott van, arra! – mutatott a háza belseje felé.Belépett a nő – s utána a férfi –, s a nő csak akkor eszmélt rá, hogy csúnyán rászedték, mert itt galamboknak se híre, se hamva, mindössze csak ők, ketten tartózkodnak a házban. Nem volt mit tennie, boldogságot színlelve megkérdezte:– Van-e nálad valami, amivel jobban érezhetnénk magunkat? – Máris hozok neked mindent, amit csak szeretnél! – Ezzel kiment lakásából a férfi, háza ajtaját nyitva hagyva vásárolni. De mire visszatért a nő eltávozott, ezért bosszúsan keresésére indult, járkálva és kérdezgetve az arra haladókat holléte felől, de „vendégét” csak nem találta. Annyi­ra szíven ütötte a dolog, hogy magában beszélni kezdett: – Uram! Egy napon megkérdezett egy nő, hol tallhat a galambos hz? de én flrevezettem s ezt ismételgette minduntalan. Szomszédjai kihasználva csalódottságát, macerálva, gúnyt űztek belőle, kérdezgették:– Amikor csapdába ejtetted, tettél-e lakatot az ajtódra? – Mire a férfi annyira fölhergelte magát, hogy (ebben az állapotában maradva) halála pillanatáig megzavarodott. Az író történetét befejezve megkéri az olvasókat:– Kérjetek menedéket Allahnál a kísértéstől, mert sok ember „csak” az e világi dolgokkal van elfoglalva, amely a halálánál újra előjön! Egy kereskedő, amikor haldoklott, felkérték, hogy fohászkodjon Teremtőjéhez, ő mégis azt mondta: – Három és fél, négy és fél… – Ilyen a rossz vég – folytatja –, ha az ember élete utolsó perceiben is a cselekedeteinek rabja. Iblisz, aki Allahot szolgálta 800 évig, ő is a végén rontott el mindent, amiért büntetést kapott.) Egyiptomban volt egy hívő ember, aki mecsetében müezzin volt, s hívott nap mint nap szorgalmasan imára. Látszottak rajta a nyugodtság és az ima jelei. (Homloka közepén a sok leborulástól származó barna folt.) Egy napon, a minareten fölfelé menet, hogy imára hívjon, benzett az alatta fekvő keresztény ház ablakán, és meglátva a tulajdonos gyönyörű lányát, elfeledkezett kötelességéről, és zavarodottságában belépett annak házába. A belépő müezzint rögtön kérdőre vonta a lány:– Mit akarsz?– Téged! – volt a velős válasz. – Miért?– Mert mindenestül elloptad a szívem!– Nem megyek a rosszba! – utasította el a lány.– De én elveszlek feleségül! – kérlelte a müezzin.– De te muszlim vagy, és engem az apám nem fog hozzád feleségül adni – Tiltakozott.– Én érted keresztény leszek! – próbálta nyugtatgatni, közben elfelejtkezett vallási kötelezettségeiről.– Ha megteszed, én megteszem! – volt a beleegyező válasz, amelyet tett követett. A férfi átvette szerelme vallását, és házasságra léptek, de összeköltözésük napján a nő valamiért fölment a tetőre, amelyről megcsúszva a mélybe zuhant és szörnyethalt. Így ott maradt feleség és vallás nélkül kiszolgáltatva a Pokol tüzének.An-Naszáíjj (A történet, Al-Asriba könyvében az 5682. oldalon megtalálható.) Othmán ibn Affánra hivatkozva lejegyzi:– Tartózkodjatok az alkoholtól, mert az a rossz anyja! Az alkohol és a hit nem fér össze, s az egyik kiűzi a másikat – mondta, s ezzel (Othmán) belekezdett történetébe:– Volt egy férfi előttetek, aki hívő volt, ám megtetszett egy feslett nőnek, aki kivetette rá hálóját. Rabszolganőjét elküldte hozzá, csalafintán arra kérve:– Jöjj el hozzám, mert szeretném elmondani néked a tanúságtételt „Sa­qádát”, s ezzel együtt megvallani az igaz hitet, az iszlámot.Elindult a férfi (hisz a legnagyobb jutalmak egyike, ha valaki előtt elmondják azt), de belépve a házba észrevette, hogy minden ajtó, amelyen áthalad, bezárul utána. Majd megjelent a ház úrnője – mellette egy fiatal fiú, kezében alkoholos pohárral –, s így szólt hozzá:– Allahra esküszöm! Nem a Saháda miatt hívtalak, hanem hogy kikezdj velem. Igyál az alkoholból, vagy öld meg ezt az ifút! – szólt a feslett nő. – Adj (az alkoholból) egy pohárral! – vesztette el ítélőképességét, s ivott, amíg be nem rúgott. Majd nem tudva uralkodni akaratán kikezdett a nővel, és (ráadásul) megölte a fiút – fejezi be Othmán a történetet.