Az emberek eltávozása az e világi életükből
(Miként távoznak az emberek az e világi életükből.)
Több vers is foglalkozik ezzel a témával Pl. a Méhek Szúra.
16./32. Akiket magukhoz szólítanak az angyalok, miután ők jók voltak,
azt mondják nekik: „Békesség veletek! Lépjetek be a Paradicsomba (jutalmul)
azért, amit cselekedtetek!”
A leborulás Szúra:
32./11. Mondd: „Magához szólít benneteket a halál angyala, akire
rábízattatok. Aztán Uratokhoz lesz majd visszatérésetek.”
A jószágok:
6./61. Ő az, akinek hatalma van szolgái fölött. És Ő őrangyalokat küld
mellétek (tetteiteket följegyzendő). Amikor aztán eljön
valamelyikőtökhöz a halál, a küldötteink magukhoz szólítják őt, és nem
kerüli el semmi a figyelmüket.
A zsákmány:
8./50. És ha látnád, amikor az angyalok (majdan) magukhoz veszik azokat,
akik hitetlenek, s közben orcájukat és hátukat ütlegelik (mondván): „Ízleljétek
meg a (Pokol) tüzének kínját!”
Az utóbbi ája a badri csatában elesett hitetlenekről tesz említést, de
mint büntetési forma a mai napig az utódokra mint követőkre fönnmaradt.
Megerősíti ezt Imám Muszlim, amikor hagyományában Ibn Ábbászra
hivatkozik:
– A badri csatában egy muszlim Anszár egy hitetlen után vetette magát
párbajt kezdeményezve, amikor föntről ostorcsapás hangját hallotta, s
leendő ellenfele orráig szétnyílt koponyával holtan bukott le lováról.
Ezt elmesélte később a prófétának, aki meghallgatta, s így szólt:
– Igazat mondtál, mert az a második égi hadseregből való volt!
(Ebben a csatában öltek meg s ejtettek foglyul hetven ellenséges
harcost.)
De voltak, akik azt kérdezték:
– Hogyan lehetséges, hogy a halál angyalai egyszerre tudjanak lelkeket
elvenni, ha keleten és nyugaton egyazon időben hal meg valaki?
– Van, amikor a halál angyala, van, amikor a segítői, és van, amikor
maga Allah! – hangzott a válasz, s bizonyítékként idézett a Letérdeplő
Szúrából:
45./26. Mondd: „Allah kelt életre, aztán küld halálba titeket. Majd Ő
gyűjt össze benneteket a Feltámadás napjra, amelyhez nem férhet kétség.
A legtöbb ember azonban nem tudja (ezt).
Volt, aki ismételten ugyancsak föltette ezt a kérdést:
– Hogyan lehetséges az, hogy a halál angyala, amennyiben egyazon időben
halnak meg az emberek keleten és nyugaton, el tudja venni az életet?

– Van, amikor a halál angyala, és van úgy, hogy a segítői – szólt a
válasz. De van olyan, amikor Allah, aki maga a Valóság. – Közben
szavainak
mondanivalóját egy ájával támasztotta alá:
Allah elveszi a lelket a halálkor. – Újabbat is idéz:
45./26. Mondd: „(Egyedül) Allah kelt életre, aztán küld halálba titeket.
Majd ő gyűjt össze benneteket a feltámadás napjára, amelyhez nem fér
kétség. A legtöbb ember azonban nem tudja (ezt).
Al-Kelbíjj is osztja ezt a véleményt, amikor azt mondja:
– A halál angyala elveszi a testből a lelket, és átadja az irgalom
angyalainak, ha hívő volt az illető.
A hívást jelezzük, s nem a kivételt:
– Az angyal úgy kiabál a lélekre, ahogyan ti hívjátok az állataitokat.
Hogy hogyan is történik a lelkek fölötti bíráskodás, azt ismerjük meg a
következő hagyományokból:
1. A halál angyala ül Sábán hónap közepének éjszakáján, és akkor írnak
neki mindent, amit intéznie kell az emberekkel kapcsolatban. (Ikrima és
mások is megerősítették.)
2. Az igaz, hogy éjszaka, s ez nem más, mint az Al-Qadr éjszakáján
történik – mondják mások.
3. Ibn Ábbász erre azt mondja:
– Allah a Sábán, hónap közepén bíráskodik mindenki felett, és azt az Al-Qadr
éjszakáján adja át az illetékeseknek. Amennyiben eljött valakinek az
ideje, akkor a Szidrat Al-Muntaha fájáról lehullik egy levél (amelyre az
ő neve van ráírva), jelezvén, hogy küldetése ezzel befejeződött.
4. A halál angyalára hullnak a Szidrat Al-Muntaha levelei, miközben ő a
Trón alatt tartózkodik. Ezután ránéz a kiválasztottra, kinek ezáltal
megszűnik megélhetése, és rádobja a halál periódusait. (Az arab erre azt
mondja: A részegségeit = Szakarát Al-Maut.)
5. Al-Kebír = a nagy c. könyv. 4188. oldalán: Az éjszakai utazásnál már
elhangzott, amikor a próféta azt mondta:
– Utazásaim során láttam egy angyalt, aki egy széken ült, kinek az egész
e világ s ami benne van, az ő térdei között volt megtalálható. Kezében
írott táblát tartott, miközben sem jobbra, sem balra nem nézett.
Megkérdeztem Gábrielt:
– Ki ez?
– Ő a halál angyala! – mondta. Majd Gábriel érdeklődött:
– Hogyan tudod elvinni az összes lelket, amely a földön van?
– Nem látod – szólt –, hogy az e világ a két térdem között van? Az
öszszes teremtmény pedig a szemem előtt, miközben kezeim elérik a kelet
és a nyugat végét. Ha valakinek eljön az ideje, én ránézek, és segítőim
az angyalok közül már tudják, hogy indulniuk kell elvenni a lelkét. És
ha a lelke eléri a torkát, tudomást szerzek róla, kezem kinyújtva
kiveszem testéből.
A rossz embereknek „némi” nehézsége támad haláluk pillanatában.
Ezekről a hagyományőrzők így emlékeznek:
Allah prófétája azt mondta:
– A haldokló úgy érzi, hogy a teste tele van tüskékkel, és abból a lelke
úgy száll ki, mintha egy tű nyílásán húznák át, miközben az ég
rácsapódik a földre, s ő a kettő között tartózkodik. Amikor a lelke
eléri a szívét, nyelvét már nem tudván forgatni, képtelen egy szót is
kimondani. Lelkét két ok miatt gyűjtik össze mellkasában.
1. Mivel ez egy hatalmas dolog, olyan érzés, mint akit ütés ért, s
telítettsége folytán nem kap levegőt, tehát nem tud megszólalni.
2. A mellkasban található a hang fészke, amely a belső hő segítségével
kiáramlik, de a kihűlés miatt nem lesz lehetséges. Tehát marad két
variáció:
a. Van, akinek a halál angyala megszúrja (a mellkasát) egy mérgezett
lándzsával. De ez a méreg tűzből van, s onnan kijövetelekor elkapja. A
lélek ebben az ijedt állapotban hasonlít a higanyhoz,
méreteiben pedig egy szöcskére. Majd átadja őt az-Zabánija angyalának (a
kínzás angyala).
b. Lesz, akinek lassan húzzák a torkáig, miközben egy része még kötődik
a szívéhez, s azt fogja az angyal a lándzsájával elmetszeni.
(Kétségeim vannak a lándzsát illetően – mondja az író –, mert annak
híréről csak Abú Náim Al-Háfidz említésénél találkoztam.)
Imám Muszlim, Muádz ibn Dzsebeltől lejegyezve:
– A halál angyalának van egy lándzsája, amely eléri a kelet és a nyugat
határait. Amikor a szolgának eljön az ideje – folytatja tovább –, ezzel
a lándzsával ütlegeli a fejét, mondván neki:
– Most meglátogat téged a halál angyala.
Málik ibn Eneszhez jött egy férfi, s azt kérdezte tőle:
– A bolhák lelkét is a halál angyala veszi el? – Málik hosszasan maga
elé nézett, majd kérdésre kérdéssel válaszolt:
– Van annak lelke?
– Igen! – szólt a meglepett kíváncsiskodó.
– Akkor igen! – közben hangosan recitálni kezdett egy áját:
„Allah veszi el a lelketeket a halálnál.”
A tudósok azt mondják:
– A halál angyalának látványa sokkal félelmetesebb és ijesztőbb annál,
mint amit el tudnánk képzelni róla. S valójában csak az ismerheti,
írhatná körül, aki már látta.
Ikrima azt mondja:
– Láttam a Sejk lapjaiban, amikor Ádám megkérte Teremtőjét:
– Uram! Engedd, hagy láthassam a halál angyalát!
– Vannak tulajdonságai, ami miatt te nem tudnál ránézni – volt a válasz
–, de leküldöm hozzád olyan képben, ahogyan le szokott menni a
prófétákhoz és a kiválasztottakhoz.

Ekkor Allah leküldte hozzá Gábrielt, Mikáelt és a halál angyalát egy
szép kos képében, akinek 4000 szárnya volt. Egyik szárnya elérte az
egeket és a Földet, a másik kelet határait, a következők a nyugat végeit.
„Kezei” között helyezkedett el a Föld, amely a szájához képest annyi
volt, mint a khardel nevű fűszernövény. Szárnyait csak akkor használta,
ha
kiválasztottakkal találkozott, jó hírt közölve velük. De akadtak
másfajta vágó részekkel ellátott szárnyai, amelyeket hitetlenek részére
tartogatott.
Mindezek láttán Ádámot oly csapás ért, amelytől egy hétig ájultan feküdt,
s ereiben „záfárán”, mintha égő növényt bújt volna.
Ibn Ábbász Ábrahámról közöl hasonló történetet:
Ábrahám kérlelte a halál angyalát:
– Engedd, hagy láthassam, hogyan veszed ki a hívő lelkét!
– Akkor fordítsd el előlem az arcod! – szólt, majd Ábrahámot megkérte:
– Nézz rám! – Ekkor Ábrahám az angyalt fiatal férfi képében, szép
bőrrel, s finom illattal viszontlátta.
– Allahra esküszöm – szólt Ábrahám –, ha a hívő meglát téged, boldogság
önti el. Mutasd – kérte újra –, hogyan veszed el a hívő lelkét!
– Nem leszel képes elviselni! – szólt a figyelmeztetés.
– De mutasd! – makacskodott Ábrahám.
– Fordítsd el a fejed! – figyelmeztette újra, de miután az
haszontalannak bizonyult, utasította:
– Nézz rám! – S Ábrahám látott egy csúnya fekete embert (amilyet még
soha), kinek feje az égig ért, rossz hanggal, testén lángoló
szőrszálakkal.
–
Allahra esküszöm! – szólt ijedten. – Elég ránézni, hogy a kínzás általa
beteljesedjen.
