|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A temetés sürgetése, és a temetési beszéd
Al-Bukháríjj azt mondta:
A temetési menet megkezdésénél, amikor az emberek fölveszik a koporsót a
vállukra, ha az elhunyt jóságos volt, a lelke azt mondja:
– Siessetek, gyorsabban! – Ha pedig nem, akkor a következőt mondja:
– Hová visztek?
– Milyen rossz lesz neki – hangzik a menetből, amit rajta kívül nem hall
más, csak a körülötte lévő állatok. Jobb is így, mert ha a menet tagjai
hallanák, rettegésükben szörnyethalnának.
Ugyancsak Al-Bukháríjj mondja:
– Siessetek a temetéssel, mert ha jó ember volt az, jobb neki, ha
mihamarább viszitek a jóhoz. Ha pedig gonosz volt, akkor gonoszság az,
amit a vállatokra vettetek.
Ujajina ibn Abdu-r-Rahmán egy történetet mesélt el az édesapjáról, aki
egy temetésen különös dolgot látott. Íme:
– Jelen voltam Abdu-r-Rahmán ibn Szamara temetésén, amikor Ziyád kijött
a házból, és az ágy körül sétálgatott. Néhány férfi Abdu-r-Rahmán
családjából felemelte az elhunytat, vállukra véve elindultak Ziyád háta
mögött, közben egymásnak azt mondogatták:
– Lassabban, lassabban, az Isten áldjon meg benneteket! – Meghallotta
ezt Abú Bakr, aki öszvérén éppen akkor érte utol a menetet, és éktelen
haragra gerjedve korbácsával ütlegelni kezdte az embereket, rájuk
kiáltva:
– Siessetek! Mert arra esküszöm, aki áldotta a próféta arcát, hogy ti
már láttatok minket Allah prófétájával koporsót sietve vinni.
(A lényege, hogy a temetésnél jobb a sietség, ellentétben a lassúsággal,
de az se jó, ha annyira sietnek, hogy a gyenge embereknek ezzel gondot
okoznának.)
Ibráhím an-Nakhái erre mondja:
– Ne nagyon siessetek vele, de lassan se tegyétek, úgy, ahogyan a zsidók
és a keresztények.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|