|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A szolga eltemetése abba a földbe,
amelyből megteremtették
At-Tírmidzíjj (Al-Qadar = a sors c. könyvben 2147. oldal) a prófétára
hivatkozva idézi:
– Amikor Allah eldönti, hogy szolgája melyik földön fog meghalni, azzal
meghatározza, hogy annak szüksége legyen (majdan) arra a földre.
At-Tírmidzíjj Al-Hakím Abú Abdullah, Abú Hurayrára hivatkozva elmondja:
– Egy alkalommal kijött hozzánk a próféta, hogy meglátogassa
(fölkeresse) Medina néhány helyét. Az egyik helyen meglátta, hogy éppen
sírt ásnak. Közelebb ment hozzá, megkérdezte:
– Ki számára készül ez a sírhely?
– Egy Habasából (Etiópia) származó férfié lesz – válaszolták.
– Lá iláha illa Allah. – Nincs más Isten csak Allah – mondta, majd
folytatta:
– Saját földjéből és az égből ide vezérelték, hogy eltemethessék ebbe a
földbe, amelyből megteremtették. (Meg lett teremtve, meg lett vezérelve
– mondja az arab.)
(A lényeg, mondja a külön magyarázat: Tanúság, hogy figyelmeztesse a
szolgát arra, készüljön a halálra, és ösztökélje magát a jó
cselekedetek végrehajtására, mert soha nem tudhatja, melyik földrészen
ragadja el a halál.)

Imám Ahmed, az Az-Zuhd = a világi javaktól vallása felé fordult
(aszkéta) c. könyvből:
Salamon királyt meglátogatta egy férfi, aki megkérte őt:
– Allah prófétája! Elintézni való dolgom akadt Indiában, kérlek,
parancsold meg a szeleknek, hogy még ebben az órában vigyenek el oda
engem! – Akkor éppen nála tartózkodott a halál angyala.
Salamon ránézett Izráílre, a halál angyalára, és észrevette, hogy az
mosolyog. Meg is kérdezte annak okát:
– Miért mosolyogsz?
– Csodálkozom rajtad, mert én kaptam egy parancsot, hogy ennek az
embernek, aki nálad tartózkodik, vegyem el Indiában az életét –
válaszolta.
Ekkor a szél fölkapta a kérőt, és elvitte a kívánsága szerinti helyre,
kinek (ahol) a halál angyala elvette a lelkét.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|