|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A ruhák leterítése a sírra
Egy gyenge hagyománnyal kezdődik a történet:
– Amikor Szad ibn Muádzot temették, Allah prófétája megparancsolta, hogy
ruhával terítsék le a sírgödröt. Megerősíteni látszik ezt a változatot
egy másik Szád nevű ember, akinek elmondása szerint:
– Allah prófétája lement Szád sírjába, és leterítette ezt a ruhát, és én
voltam az, aki föntről az egyik végét tartottam. (Valószínűnek tartom,
hogy ezzel takarták be az elhunytat.)
Tudósaink erről a formáról egyöntetűen azt mondják:
– Nem értünk vele egyet, mert Ahmed ibn Hanbal nem szerette a temetésnél
a ruhát ilyen módon leteríteni.
Imám Ahmed és Iszháq erről a vitáról úgy vélekedtek:
– Csak a nők sírjaira tegyék ilyen formában.
Mások, nem olyan szigorúak:
– Nem baj, ha a férfiak sírjaiknál is ezt teszik.
Abú Abdullah Mohammed ibn Al-Qaszríjj egy hozzá fűződő történetet említ:
– Konstantinápolyban meghalt néhány vezető ember, és amikor az egyikőjük
sírgödrét megásták, s már éppen belé akarták tenni az elhunytat,
találtak benne egy fekete kígyót. Mivel rossz előjelnek tartották,
gyorsan belekezdtek egy másik ásásába, de az esemény a sírba eresztésnél
újra megismétlődött velük. Ástak egy újabbat, de a kígyó ott is
megjelent, s tette ezt még, a további kiásott harmincnál is.
Megkérdezték erre a bölcseket:
– Mit tegyünk?
– Temessétek el a kígyóval együtt! – szólt a válasz.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|