|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A hitetlen lelke
Amikor a hitetlen lelkét kitépik a testéből, az arca olyanná válik, mint
aki handalt evett. (Ez egy szinte ehetetlen csípős, savanyú gyümölcs.)
Az angyal fölszólítja:
– Jöjj ki romlott lélek a romlott testből! – Ekkor úgy kezd kiabálni,
ahogyan a szamarak. A halál angyala kitépi lelkét, és a csúnya
arcú, fekete rossz szagú angyalnak (Diqjáílnek) adja át. (Megjegyzi az
író:
– A Pokolban a pogányoknak olyan nagy foguk lesz, akár az Uhudi hegy,
hogy hatalmasabb legyen a kínzásuk.) Az fölviszi az égbe, s amikor
elérik az e világ egének határát, bekopog annak ajtaján.
– Kik vagytok? – kérdezi egy hang bentről.
– Diqjáíl! – felelte, aki nemcsak szállító, hanem a Pokol megbízottjának
képviselője is.
– Ki van veled? – Ő elmondja a rábízott kliens nevét, hozzátéve: – Ő a
legrosszabb! – Ezzel jelzi, hogy az, amit tett, azt ő a legjobban utálta
e
világban.

– Isten őrizz tőle! – szól a hang, s nem léphetnek be oda, és zárva
marad előttük minden ajtó.
A megbízott meghallva az elutasítást, elengedi a kezei közül a lelket,
amely zuhanni kezd, s a szél egy nagyon messzi, távoli helyre sodorja. (Nem
véletlenül található a „Haddzs” Szúrában oly gyönyörűen, tudtunkra adva:
22./31. Aki Allah mellé más isteneket társít, az olyan, mintha az égből
zuhanna le, és madarak ragadnák el őt, vagy szél fújná el valami messzi
helyre.
De itt sem marad magára, hisz várják az angyalok, akik földre érés után
(az-Zabáníja) elkapják, és elviszik a Sziddzsínhez. Mi a Sziddzsín,
kérdezhetnénk.
– Egy hatalmas szikla, ahová a pogányok lelkei kerülnek.
A tudósaink megjegyzik:
– A keresztények és a zsidók
lelkei a Trónt el sem érve egyből ide jutnak, nem látnak és nem
érzékelnek semmit a zuhanáson kívül. Azonban a hívők, aki a hitüknél
vannak, azok látni fogják testük mosdatását és a sírba tételüket is.
Akiknek hiányosak imáik, azokat visszaküldik pótlásra. Ezeknek azt
mondják:
– Allah eltévesztett, ahogyan te eltévesztettél!
De nemcsak ők lesznek a visszaküldöttek között, hanem azok is, akik
szerették, ha róluk, adományaik (zakátjaik) miatt azt beszélték az
emberek:
– Ő minden alkalommal adott zakátot!

De sorolhatnm:
– Ő a böjtje alatt, bár se nem evett, se nem ivott, de rossz dolgokról
beszélt! – Lesz, akit a Haddzsa miatt küldenek vissza:
– Ez az ember romlott pénzből volt Haddzson! – Esetleg megbántotta
szüleit.
A hívő lelke, amikor visszatér a testéhez, a fejéhez ül várakozva, látva,
miként mosdatják. A kefennel való becsavarásakor a lelke szorosan a
mellkasához fog simulni, kérve az előkészítőket:
– Siessetek vele Allah Irgalmához! – Ám nem így tesz a rossz lélek:
– Lassabban, lassabban! – Érezve a kínzást, amely reá vár. Akit mikor
betesznek a sírjába, s lapátolják rá a homokot, leendő nyughelye
megkérdezi tőle:
– Boldog voltál a hátamon, és most szomorkodsz a hasamban? Ettél színes
(ízes) dolgokat a hátamon, és most megesznek a férgek a hasamban – s
hasonlóakat, addig, amíg be nem fedik. Ezután szólítja egy angyal,
akinek Raumán a neve, az első, aki ott lent véle találkozik.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|