|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A halál borzalmai
Amikor Omár ibn Al-Khattábot egy fírúzi perzsa keresztény (Mugrira ibn
Súba, Kufában székelő helytartó által kivetett adó nagyságának
mérséklése miatt) 644-ben leszúrta, a haldokló mellett álló ember így
szólt hozzá:
– Én azt szeretném, ha a tűz nem érhetné el a bűneidet. – Omár ránézett,
és azt mondta neki:
– Ha ti valakinek hencegtek, az beképzeltté válik. „Inna man graratumúh
lemagrúr.” Allahra esküszöm, ha az enyém lehetne minden, ami ezen a
földön van, odaadnám megváltásként a halál megjelenésének borzalmai
helyett! (Nem szabad elfelejtenünk, hogy Omár volt az, akik társai Zajd
ad-Dín = a vallás világossága és Amír Al-Muminin = a hívők ura névvel
szólítottak, mivel egész életében igazságosságával a szegény népet
szolgálta.)
Abú ad-Dardá azt mondta (idézet ibn Al-Mubárak, Az-Zuhd c. könyv 249.
oldalról.):
– Három dolog nevet rajtam és három dolog sirat meg engem:
1. Az az ember, aki reméli az e világot, miközben a halál üldözi.
2. Mindent elfelejtő ember, akit észben tartanak.
3. Aki azon nevet egy gyűlésen, miközben nem tudja fölfogni, hogy Allah
átkozza vagy áldja őt.
Megsirat:
1. A szeretteim eltávolodása. (A prófétára és társaira gondolt.)
2. A halál megjelenésének borzalma.
3. Allah kezei között történő megjelenésem, mivel nem tudhatom, hogy a
végleges elbírálás után majdan menny vagy a pokol lesz végleges
nyughelyem.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|