|
Untitled 1
|
|
|
|
|
|
|
|
A sír kínzása
és jóléte
|
A halál angyala (Malak Al-Maut)
A halál angyala, aki elveszi a lelket, naponta minden háznál, minden
léleknél s minden órában ötször áll meg, ezen belül hetvenszer néz bele
a szolgák arcába.
Ibn Omár azt mondja:
– Amikor a halál angyala elveszi a hívő lelkét, az ajtó küszöbén áll,
hallgatva a ház népének hangoskodását. Látja, amint egyes nők
sikoltoznak, hajukat tépik, de van, aki csak szomorúan maga elé mered.
Számára érthetetlen ez az egész, s ezért így szól:
– Mire fel ez az ijedség? „Fímá hadza Al-Dzsazá?” Allahra esküszöm,
senkit nem csökkentettem semmiben, nem okoztam szűkölködést
megélhetésében. Nem bántottam jogtalanul senkit, és ha panaszaitok és
átkozódásaitok (rám) hozzám szólna, akkor (tudjátok meg) én csak
parancsot hajtok végre. Ha pedig a halottaitoknak szánjátok, ők
tehetetlenek ebben a dologban. Ha pedig Uratoknak, akkor ti hitetlenek
vagytok, amiért én többször vissza fogok térni hozzátok.

(Ha az emberek látnák vagy hallanák a halál angyalának beszédét, bizony
elfeledkeznének halottjaikról, s saját maguk miatt sírnának.)
Ismeretes egy gyenge hagyomány, miszerint Allah prófétája azt mondta:
– Esküszöm arra, akinek lelkem a kezében van! Ha látnák az angyalt, és
hallanák a beszédét, bizony elfeledkeznének halottukról. Mert, amikor
visznek valakit a sírhantja felé, annak lelke koporsója fölött lebeg
közben, így
szól a kísérőkhöz:
– Családom, fiaim! Ne játszadozzon veletek az e világ, ahogyan velem
tette. Összegyűjtöttem vagyonokat, jó s rossz módon, és most örökli más,
ki jól jár (én viszont nem). Vigyázzatok, és tanuljatok abból, ami velem
történt!
Abú as-Sejkh, az Al-Ádzama c. könyvében 448. oldalon azt írja:
Allah prófétája a halál angyalára nézett, amikor egy Anszárból való
férfi temetésén a fejénél állt, s azt kérte:
– Kérlek, légy tapintatos a társammal, mert ő hívő volt! – Ekkor az
angyal megnyugtatóan mondta:
– Mohammed! Légy nyugodt, én minden hívővel tapintatos vagyok. Tudd meg,
hogy minden ház lakójának cselekedetét, legyen az egy hajszálnyi, náluk
is jobban ismerem, naponta ötször föllapozom (tanulmányozom),
tartózkodjon az a földön, levegőben vagy vízen. Allahra esküszöm, ha egy
szúnyog lelkét akarnám elvenni, nem tehetném addig, amíg Allah meg nem
parancsolja.
Dzsáfár ibn Mohammed kimondottan állítja, hogy a napi ötszöri átlapozás
az imaidőkre vonatkozik.
Ibn Átija azt mondja:
– Az állatok lelkét Allah veszi el és nem a halál angyala, mert ez Ádám
fiainak nagy kitüntetés. A halál angyalának kezelői „juálidzsún”
készítik elő a lelkét, s a halál angyala veszi el. Erről mondja a
hagyomány: „Allah elveszi és (elpuszttja) megsemmisíti az llatok
lelkét.”
Érdekes történetnek lehetünk tanúi Ibn Maszoúd hagyományában Abú Hámidra
hivatkozva, miszerint Allah prófétája azt mondta:
– A halál és az élet angyala vitatkozni kezdtek. A halál angyala azt
mondja:
– Én megölöm az élőket. – Az élet őrangyala:
– Én pedig újra élesztem a holtakat. – Allah azt sugallta nekik:
– Foglalkozzatok a munkátokkal, és amit megparancsoltam néktek, mert Én
vagyok, aki életre kelt s a halálba küld benneteket, és Rajtam kívül
nincs senki, aki mindezt megtehetné.
Abú Náim Al-Háfidz szerint a halál angyala mindenkihez a nap 24.
órájában eljön, s ha parancsot kap, elvégzi a dolgát.
Ensz ibn Málik Allah prófétájára hivatkozva:
– Ha nevet a szolga, akihez a halál angyalát küldték, hogy elvegye a
lelkét az, csodálkozva mondja:
Furcsa! Ide küldtek hozzá, és még ő nevet.

|
|
|
|
|
|
|
|
Allah a könyörületes, és az irgalmas nevében.
|
| |
|
Annak ajándékozom, aki szépen hasznosat
ültetet, de eltávozott, mielőtt megkóstolhatta volna teremtésének
gyümölcsét,
Annak ajándékozom, aki csecsemőkoromtól körülvett engem szeretetével és
törődésével.
Annak ajándékozom, aki belém ültette a tudomány és annak családjának
szeretetét.
Apám lelkének ajándékozom e munka jutalmát.
Közben fohászkodom Allahhoz, hogy majdan az Ő Mennyországában gyűjtsön
össze bennünket, mert Ő a Könyörületes és az Irgalmas.
Hála Allahnak, aki
halállal eltörölte azokat, akik az Ő szintjére akarták fölmagasztalni
magukat. Aki megtörte a királyok hátát „kaszara bihi dzuhur al-Akászira”,
megkurtította az uralkodók reményét, azoknak az embereknek a szívét,
akik távol tartották magukat a halál említésétől, miközben eljött,
elküldte hozzájuk ígéretét, s palotáikból, rabszolgáik és rabszolganőik
mellől a sírjaikba küldte őket, a kukacok és a kígyók társaságába.
Az én imám és békém legyen a próféták pecsétjére Mohammedre és az ő
társaira. Allah fogadja el őket, és azokat, akik követték őket a
Feltámadás Napjáig.
Mivel sokan azon vitatkoztak, s ezen belül számtalan eltérő vélemény
alakult ki a sír kínzásairól és jólétéről, sőt egyesek kétségeiket
fejezték ki, állítván:
" Nincs (nem létezik) sírban lévő büntetés!", ezért úgy láttuk jónak (cáfolatként
azoknak is, akik még kevesebbet állítottak róla), hogy egy jól
összeállított munkát adunk a emberek kezébe, hogy tisztább képet
tudjanak alkotni azokról a dolgokról, amelyek teljes egészében
föltárják az igazságot. Ez távol áll a kereskedők „logikájától”, akik
az egyre több kiadott könyvvel a vagyonszerzésre törekednek, s e könyvek
nem tartalmaznak mást, mint némi izgalmat és mindenfajta furcsaságokat.
Allah segítségével sikerült megalkotni ezt a könyvet, amelybe
belefoglaltuk a sír kínzásaihoz és jóléteihez tartozó dolgokat.
Ezek a dolgok Imám Al-Qurtubí (Allah irgalmazzon neki) szerint
megtörténtek.
Röviden a következőket tartalmazzák:
1. A Korán ájáit, amelyek végig a könyv tartalmához kapcsolódnak.
2. A hagyományok elbírálása.
3. A könyv nyelvtani elbírálása.
A Hatalmas Allahhoz fohászkodom, hogy minden ember hasznosnak találja,
hogy e könyv segítség lehessen abban, hogy felkészülhessenek még az e
világi életükben a túlvilágra, amelyben nem az anyagiak kerekednek felül
és irányítanak.
|
| |
| |
| |
|