Untitled 1
  ••  ••  A hit Allah angyalaiban  •• Hanganyag támogatásával tanulj imádkozni! (Fülhallgató segítségével jobban fel tudod fogni) •• Olvass Ramadan böjtölésének feltételeiről!  •• Imádkozz időben!  •• A hit könyve Szahih AlBukhari •• Olvasd el, hogy az Iszlám, hogy áll a kamathoz  •• Allah megtiltotta magától a kegyetlenséget, és megparancsolta a szolgáinak, hogy ne kegytlenkedjenek  •• Szépítkezz úgy, ahogy a magasztos Allah szeretné  •• Ne felejtsd látogatni a Chat szolgáltatásunkat, írj be még ha csak egy szót is!   •• Olvass a legfelsőbb szabályokról Allah Jóságos tulajdonságaiban, és neveiben.   •• Olvashatsz az utolsó napról!  
Bizony, mi ezt arab Korán gyanánt küldtük le. Talán észhez tértek.--- Azzal, hogy kinyilatkoztatjuk neked ezt a Koránt, mi beszéljük el neked a legszebb történeteket. Előtte bizony azok között voltál, akik ügyet sem vetettek rá.--- Emlékezz arra, amikor József azt mondta az apjának: „Apám! Láttam álmomban tizenegy csillagot, s a Napot és a Holdat. Láttam azokat, amint földre borulnak előttem."--- „Fiacskám!"-mondta Jákob -, „nehogy elmeséld az álmodat a fivéreidnek, mert cselvetéssel ármánykodnak ellened! Bizony a sátán nyilvánvaló ellensége az embernek.--- Ahogyan megálmodtad, úgy választ ki téged a te Urad. Megtanítja neked, hogyan kell a történeteket megmagyarázni, s kiteljesíti a kegyelmét irántad és Jákob nemzetsége iránt úgy, ahogyan kiteljesítette azt korábban a te ősapáid: Ábrahám és Izsák iránt. A te Urad Tudó és Bölcs."--- József és fivérei történetében bizony jelek vannak azok számára, akik kérdeznek.--- Emlékezzetek arra, amikor azt mondták: „József és az öccse kedvesebbek atyánk szemében, mint mi, holott mi seregnyien vagyunk. Apánk nyilvánvaló tévelygésben van.--- Öljétek meg Józsefet, vagy űzzétek el őt valamilyen messzi földre, hogy atyátok orcája csak felétek forduljon, és az ő eltávolítása után igaz emberek lehessetek!"--- Az egyik közöttük azt mondta: „Ne öljétek meg Józsefet, hanem - ha a tanácsom szerint cselekedtek-dobjátok őt a kútmélyébe, hadd szedje föl őt egy karaván!"--- „Apánk!" - mondták. „Miért nem bízod ránk Józsefet? Bizony őszinte érzülettel vagyunk iránta!--- Küldd el velünk holnap, hadd mulathassa magát és játsszék kedvére! Bizony, vigyázni fogunk rá!"--- Jákob azt mondta: „Elszomorít engem, hogy magatokkal akarjátok vinni őt. Félek, hogy felfalja őt a farkas, amikor nem vigyáztok rá."--- „Ha a farkas őt felfalja" - mondták -, „- holott mi seregnyien vagyunk, - akkor mi is veszve vagyunk." --- Miután magukkal vitték őt, és megegyeztek abban, hogy a kút mélyére teszik, így is cselekedtek. És akkor sugallatot adtunk neki: „Bizony, hírt adsz még nekik erről a cselekedetükről, anélkül, hogy fölismernének."--- És este sírva mentek az ő apjukhoz mondván: „Elmentünk, hogy versenyt fussunk és Józsefet hátrahagytuk a holminknál. És akkor fölfalta őt a farkas. De te bizonyosan nem hiszel nekünk, még ha az igazat mondjuk is."--- És hamis vért hoztak az ő ingére. Jákob azt mondta: „Nem! Bizony ti magatok főztetek ki valamit! Szép türelem hát az én feladatom. És Allah az, akihez segítségért kell fohászkodni az ellen, amit elmondotok.--- És arra jött egy karaván. És elküldték a vízhordójukat, s ő megmerítette a vödrét. „Jó hír!" - mondta. „Itt egy ifjú van." És elrejtették őt, mint valami portékát. Allah azonban tudta, hogy mit cselekedtek.--- És potom áron - néhány dirhemért - elkótyavetyélték, mivel nem tartották őt sokra. --- És aki megvásárolta őt Egyiptomban, azt mondta a feleségének: „Illendő módon szállásold el őt! Még hasznunkra válhat, vagy gyermekünkké fogadhatjuk őt." Eképpen adtunk Józsefnek hatalmat a földön, hogy megtanítsuk neki, hogyan kell a történeteket megmagyarázni. Allah Ura az Ő tervének. A legtöbb ember azonban ezt nem tudja.--- Amikor férfikorba serdült, bölcsességet és tudást adtunk neki. Így jutalmazzuk meg a jóravalókat.--- És az asszony, akinek a házában volt, megpróbálta elcsábítani őt. Bezárta az ajtókat és azt mondta: „Gyere ide!" „Allah óvjon engem ettől!" - mondta József. „Az én uram szépen fogadott a házában. Bizony, nem boldogulnak a kegyetlenek!"--- És fölgerjedt a vágy az asszonyban iránta és Józsefben is fölgerjedt a vágy őiránta. És bizony, az asszonnyal hált volna, ha nem látta volna meg Ura világos jelét. Így tettünk, hogy elhárítsuk róla a rosszat és a gyalázatot. Bizony, ő a mi kiválasztott szolgáinkhoz tartozott.--- És futottak az ajtóhoz, igyekezvén egymást megelőzni, és az asszony szétszakította hátulról az ingét. És ott találták az urát az ajtónál. Az asszony ekkor azt mondta: „Mit érdemel az, aki rosszat forralt a családod ellen, minthogy tömlöcbe vettessék, vagy gyötrelmes büntetéssel sújtassék?"--- „Ő akart engem elcsábítani" - mondta József. Egy tanú a családjából tanúságot tett: „Ha az inge elölről szakad szét, akkor az asszony mondja az igazat, és ő hazug a hazugok között.--- Ha azonban az inge hátulról szakadt szét, akkor az asszony hazudik, ő pedig igaz az igazak között."--- Amikor a férje látta, hogy az inge hátulról szakadt szét, azt mondta: „Íme, ez is a ti női mesterkedéseitek közé tartozik! Mérhetetlen a ti mesterkedésetek!--- József! Ne vess rá ügyet! Te pedig asszony, kérj bocsánatot a bűnödért! Bizony, hibás vagy a hibások között!"--- És a nők a városban azt mondogatták: „A Nagyhatalmú felesége megpróbálta elcsábítani a rabszolgáját. E szolga bizony heves szenvedélyre gyújtotta őt. Bizony, mi úgy látjuk, hogy ő nyilvánvaló tévelygésben van."--- Amikor az asszony fülébe jutott az ő rosszmájú szóbeszédük, elküldött értük és lakomát készített nekik. Mindegyiküknek kést adott és azt mondta Józsefnek: „Menj ki hozzájuk!" Amikor meglátták, magasztalták őt és elvágták a kezüket és azt mondták: „Allah őrizzen! Ez nem ember! Valamilyen nemes angyal ez, más nem lehet!"--- „Íme hát ez az" - mondta az asszony -, „aki miatt a szátokra vettetek engem. Valóban el akartam őt csábítani, ám ő ellenállt a kísértésnek. Ha azonban nem fogja megcselekedni azt, amit megparancsolok neki, akkor bizony tömlöcbe vettetik és becstelen lesz a becstelenek között!"--- Ő pedig azt mondta: „Uram! kedvesebb nékem a tömlöc, mint az, amire ők hívnak engem. És ha nem fordítod el tőlem az ő mesterkedésüket, gerjedelem támad bennem irántuk s tudatlan leszek a tudatlanok között!"--- És meghallgatta őt az Ura és elfordította tőle a mesterkedésüket. Ő a Halló és a Tudó.--- És miután látták a jeleket, úgy tetszett nekik, hogy tömlöcbe viszik őt egy időre.--- És vele együtt két rabszolga került a tömlöcbe. Az egyikük azt mondta: „Láttam magamat álmomban, amint bort préselek." „Én pedig láttam magamat" - mondta a másik -„amint a fejemen kenyeret vittem, amelyből a madarak ettek. Add hírül nekünk a magyarázatát! Bizony, úgy látjuk, jóravaló vagy te a jóravalók között."--- József mondta: „Mielőtt megkapnátok étketek, ami táplálásotokra szolgál, még az előtt hírül adom nektek az álom megfejtését. Ez, amit kettőtöknek elmondok, annak része, amit az én Uram tanított nekem. Bizony, én elhagytam azoknak az embereknek a vallását, akik nem hisznek Allahban és tagadják a túlvilágot, és az atyáim: Ábrahám, Izsák és Jákob vallását követtem. Képtelenség, hogy bármit is társítsunk Allahhoz! Ez része Allah kegyelmének, amit irántunk, és az emberek iránt tanúsított, a legtöbben azonban nem hálásak.--- Fogolytársaim! Vajon az egymás között megosztott urak-e a jobbak, avagy az egyedül való és mindenható Allah?--- Őhelyette puszta neveket szolgáltok, amelyekkel ti és atyáitok hamis isteneiteket elneveztétek, amire nézvést Allah semmiféle bizonyítékot nem küldött le. A döntés egyedül Allah kezében van. megparancsolta, hogy csupán őt szolgáljátok. Ez az igaz vallás. A legtöbb ember azonban nem tudja.--- Fogolytársaim! Egyikőtök mint pohárnok, bort fog kínálni az ő urának, a másikat pedig keresztre fogják feszíteni és madarak fognak enni a fejéről Amiről felvilágosítást kértek tőlem, az már eldöntetett." És azt mondta annak, akiről úgy gondolta, hogy kettejük közül megmenekszik: „Emlékezz meg rólam a te uradnál!" És elfelejttette vele a sátán azt, hogy megemlékezzék az uráról. Ezért néhány esztendeig a tömlöcben maradt.--- És a király azt mondta: „Láttam álmomban hét kövér tehenet, amelyeket hét sovány felfalt, és láttam hét zöld kalászt, és másik hét kiszáradtat. Előkelők! Magyarázzátok meg az álmomat, ha tudtok álmot fejteni!" „Zavaros álmok!" - mondták. „És mi nem értünk az álmok értelmezéséhez." --- És akkor az, aki megmenekült közülük, azt mondta - hosszú idő után visszaemlékezvén Józsefre: „Én elmondom nektek az értelmezését. Küldjetek el engem!"--- Elment a tömlöcbe Józsefhez és így szólt hozzá: „József, te igaz! Magyarázz meg nekünk hét kövér tehenet, amelyeket hét sovány fölfal, és hét zöld kalászt, és másik hét kiszáradtat! Talán úgy térhetek vissza az emberekhez, hogy talán tudni fognak."--- József azt mondta: „Hét esztendeig vetni fogtok a szokásnak megfelelően. Amit learattok, azt hagyjátok meg a kalászában - kivéve egy keveset, amivel táplálkoztok.--- Eztán pedig, ennek elmúltával hét súlyos esztendő jön, amelyek fölfalják azt, amit előkészítettetek a számukra - kivéve egy keveset, amit biztos helyen őriztek.--- Ezután pedig ennek elmúltával jön egy esztendő, amikor az emberek ismét esőhöz jutnak, és amikor ismét préselni fognak."--- A király azt mondta: „Hozzátok őt ide!" Amikor a küldött eljött hozzá, József azt mondta: „Térj vissza az uradhoz és kérdezd meg tőle, hányadán is áll a helyzet azokkal az asszonyokkal, akik elvágták a kezüket? Bizony, az én uramnak tudomása van az ő mesterkedésükről.--- A király azt mondta az asszonyoknak: „Mi történt veletek akkor, amikor el akartátok Józsefet csábítani?" „Allah őrizzen!" - mondták azok. „Nem tudunk ellene semmi rosszat felhozni." A Nagyhatalmú felesége azt mondta: „Napfényre jött most az igazság. Én akartam elcsábítani őt. Ám ő igaz az igazak között."--- József pedig azt mondta: „Ezt azért kértem, hogy tudja az uram: nem árultam el őt titokban, és Allah nem irányítja az árulók mesterkedését.--- Egyáltalán nem mentem föl magam! Az emberi lélek bizony folyton folyvást a rosszra ösztökél, kivéve, amikor az uram megkönyörül. Bizony, az én uram Megbocsátó és Könyörületes."--- A király azt mondta: „Hozzátok őt elém, hogy kiválasszam őt a magam számára!" És miután beszélt vele, azt mondta: „Mától kezdve a hatalom és--- Eképpen adtunk Józsefnek hatalmat a földön, s ott telepedhetett le rajta, ahol csak akart. Azt részeltetjük könyörületességünkben, akit akarunk, és nem veszejtjük el a jóravalók fizetségét.--- Ám a túlvilág fizetsége bizony jobb azoknak, akik hittek, és óvakodók voltak.--- És eljöttek József fivérei és elébe járultak. Ő megismerte őket, de azok nem ismerték meg őt.--- És miután ellátta őket élelemmel, azt mondta: „Hozzátok ide a testvéreteket atyátoktól! Vajon nem látjátok, hogy én teljes mértékkel adok, és hogy én vagyok a legjobb vendéglátó?--- Ha nem hozzátok el őt hozzám, akkor nem lesz több gabonamérés számotokra nálam, és nem járulhattok elém!"--- „Kikönyörögjük őt az atyjától" - mondták azok -;,,bizonnyal meg fogjuk tenni!"--- És József azt mondta a rabszolgáinak: „Tegyétek vissza a csereportékájukat az általvetőjükbe. Talán felismerik majd, ha visszaérkeznek a házuk népéhez. Talán visszatérnek akkor."--- Amikor visszatértek atyjukhoz, azt mondták: „Atyánk! Megtiltatott nekünk a gabonamérés a jövőben, ha nem visszük magunkkal a testvérünket. Küldd el hát velünk a testvérünket, hogy méressék nekünk! Bizony, vigyázni fogunk rá!"--- Jákob azt mondta: „Vajon rátok bízhatom őt másképpen, mint ahogyan rátok bíztam korábban az ő fivérét? Allah a legjobb gondviselő. És Ő a könyörületesek legkönyörületesebbje."--- És amikor kinyitották a málhájukat, fölfedezték, hogy visszaadatott nékik a csereportékájuk. „Atyánk!"- mondták. „Mit kívánhatnánk még? Íme, a csereportékánk visszaadatott. El fogjuk látni a házunk népét élelemmel, vigyázunk a testvérünkre és az ő révén egy teverakománnyal többet fogunk kapni. Ez könnyű mérés lesz."--- „Nem fogom elküldeni veletek" - mondta Jákob, „csak, ha esküvel meg fogadjátok nekem Allah nevében, hogy bizonyosan visszahozzátok őt hozzám - ha csak nem vétettek mindenünnen körül." Miután esküvel fogadták neki, azt mondta: „Allah a jótállója annak, amit mondunk."--- „Fiaim!" - mondta. „Ne lépjetek be egy kapun át a városba; különböző kapukon át lépjetek be! Én nem segíthetek nektek semmiben Allah ellen. A döntés egyedül Allah kezében van. Őreá hagyatkoztam és reá kell hagyatkozniuk a rá hagyatkozóknak!"--- És amikor beléptek úgy, ahogyan az atyjuk megparancsolta nekik, nem segített az rajtuk semmit Allah ellen, csupán Jákob lelkének szükségletét elégítette ki. Bizony, tudása volt néki, mivel tanítottuk őt. A legtöbb embernek azonban nincsen tudása.--- Amikor József elé járultak, a testvérét magánál tartotta, és azt mondta: ,Én a fivéred vagyok. Ne szomorodj el azért, amit ők követtek el!"--- És amikor ellátta őket élelemmel, beletette a serlegét fivére általvetőjébe. Aztán egy kikiáltó ezt kiáltotta: „Ti karavánnal utazók! Ti tolvajok vagytok!"--- A testvérek feléjük fordulva azt mondták: „Mit kerestek?"--- „A király serlegét keressük" - mondták. „Aki visszahozza, annak egy teverakomány gabona jár. Ezért én kezeskedem."--- „Allahra!"- mondták a testvérek: "Ti tudjátok, nem azért jöttünk, hogy romlást okozzunk a földön, és nem vagyunk tolvajok."--- Azok azt mondták: "És mi legyen annak a fizetsége, ha hazudtok?"--- A testvérek azt mondták: „A fizetsége az, akinek az általvetőjében előkerül - ő maga legyen a fizetség érte! Így fizetünk meg a kegyetleneknek."--- És fivérük zsákja előtt az ő zsákjaikkal kezdte el. Aztán fivérük zsákjából vette azt elő. Így sugalltunk Józsefnek fortélyt. A király törvénye szerint nem tehette volna rá a kezét a fivérére - kivéve, ha Allah úgy akarta volna. Több fokkal magasabbra emeljük azt, akit akarunk. És minden tudással bíró fölött van valaki, aki még többet tud.--- A testvérek azt mondták: „Ha ő lopott - úgy egy fivére már korábban lopott." És József titokban tartotta azt az ő lelkében és nem tárta föl azt nekik. Azt mondta magában: „A ti helyzetetek rosszabb. Allah tudván tudja, mit állítotok."--- A testvérek azt mondták: „Ó nagyhatalmú! Bizony, van neki egy atyja, aki éltes öregember. Fogjál hát valamelyikünket itt őhelyette! Bizony, úgy látjuk, hogy jóravaló vagy a jóravalók között."--- József azt mondta: „Allah óvjon attól, hogy másvalakit fogjunk itt, mint akinél megleltük a holminkat, Különben bizony kegyetlenek lennénk!"--- És miután minden reményüket föladták nála, bizalmas tanácskozásra húzódtak félre. A legidősebb közöttük azt mondta: „Vajon nem tudjátok, hogy atyátok Allah nevében fogadalmat vett tőletek, és hogy korábban milyen vétkes hanyagságot követtetek el József ellen? Nem hagyom hát el ezt a földet addig, amíg atyám engedélyt nem ad, vagy Allah nem hoz ítéletet mellettem. Ő a legjobb ítélkező.--- Térjetek vissza atyátokhoz és mondjátok: 'Atyánk! A fiad lopott. Mi csak arról teszünk tanúbizonyságot, amit tudunk. Mi nem vigyázhattunk arra, ami rejtve van.--- És kérdezősködj a városban, amelyben voltunk, és a karavánnál, amellyel ide jöttünk! Bizony, mi az igazat mondjuk!"'--- Jákob azt mondta: „Nem! Bizony, ti magatok főztetek ki valamit! Szép türelem hát az én feladatom. Talán Allah mindkettőjüket visszahozza nekem. Bizony Ő a Tudó és a Bölcs.--- És elfordult tőlük és azt mondta: „Mekkora az én bánatom József miatt!" És a szomorúságtól elvesztette a szeme világát, mivel szüntelenül emésztette magát.--- A fiai azt mondták: „Allahra! Nem hagysz föl azzal, hogy Józsefre gondolsz, amíg már csak hálni jár beléd a lélek, vagy a halálodat leled?"--- Jákob azt mondta: „A bánatomat és szomorúságomat csupán Allahnak panaszolom, és én tudok Allahtól olyasmit, amit ti nem tudtok.--- Fiaim! Eredjetek és kérdezősködjetek Józsefről és fivéréről! És ne veszítsétek el a reményt Allah irgalmában! Csak a hitetlen nép veszíti el a reményét Allah irgalmában."--- Amikor a testvérek ismét József elé járultak, azt mondták: „Nagyhatalmú! Balsors sújtott minket és családunkat és csak szegényes portékával jöttünk. Adj nekünk mégis teljes mértékkel, adakozzál nekünk! Allah megjutalmazza az adakozókat."--- Ő azt mondta: „Vajon már nem tudjátok, hogy mit cselekedtetek tudatlanságotokban Józseffel és fivérével?"--- „Vajon te valóban József vagy?" - mondták azok. „Én vagyok József, és ez itt a fivérem" - mondta ő. „Allah kegyes volt irántunk. Bizony, aki óvakodik Allahtól és állhatatos az jól cselekszik. Allah nem veszejti el az igazak fizetségét." --- ,Allahra!" - mondták ők -, „bizony, Allah téged választott ki mielőttünk és mi valóban hibásak voltunk." --- „Ne érjen ma benneteket gáncs!" - mondta József. „Allah megbocsát nektek. Ő a könyörületesek legkönyörületesebbje. --- Vigyétek magatokkal ezt az ingemet és vessétek atyám orcájára; látni fog ismét! És jöjjetek hozzám házatok népével mindannyian!" --- Amikor a karaván Egyiptomban fölkerekedett, az atyjuk azt mondta:„Bizony, érzem József illatát. Bárcsak ne hazudtoltatok volna!" --- "Allahra!" - mondták -, "bizony, a régi tévelygésedben vagy te!" --- Amikor azonban megjött a jóhírhozó, reádobta az inget az orcájára, akkor ő ismét látott. Azt mondta: „Vajon nem mondtam-e nektek, hogy én tudok Allahtól olyasmit, amit ti nem tudtok?" --- „Atyánk!" - mondták ők -, „bocsásd meg a vétkeinket! Bizony hibásak voltunk!" --- Ő azt mondta: „Kérni fogom az Uramat, hogy bocsásson meg nektek. Ő a Megbocsátó ée a Könyörületes." --- És amikor József elé járultak, a szüleit magánál tartotta és azt mondta: „Lépjetek be - ha Allah is úgy akarja - biztonságban Egyiptomba!" --- És magához emelte a szüleit a trónra. Ők pedig levetették magukat előtte földre borulva. És azt mondta: "Apácskám! Ez a korábbi álmom megfejtése. Az én Uram valósággá változtatta azt. És Ő mindig kegyesnek mutatkozott irántam, akkor, amikor kiszabadított engem a tömlöcből, és most, amikor ide hozott benneteket a pusztaságról miután a sátán viszályra sarkallt köztem és a fivéreim között. Az én Uram bizony kedves azzal, akit akar. Ő a Tudó és a Bölcs. --- Uram! Te adtál nekem uralmat és te tanítottál meg engem, hogyan kell a történeteket megmagyarázni. Egek és föld alkotója, Te! Te vagy az én gyámolítóm az evilágon és a túlvilágon! Muszlim gyanánt vegyél magadhoz és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz!" --- Ezek a történetek a rejtett dolgok közé tartoznak. Kinyilatkoztatás gyanánt sugalltuk néked, mivel nem voltál náluk, amikor egy követ fújtak és cselt szőttek. --- Az emberek nagy része - áhítozzad bármennyire is - nem hívő. --- Nem kívánsz tőlük érte fizetséget. Az csupán intés a teremtményeknek. --- Mennyi jel is van az egekben és a földön, amelyek mellett elhaladnak és elfordulnak tőlük! --- És a legtöbben nem hisznek Allahban, csak úgy, hogy közben más isteneket társítanak mellé. --- Biztonságban érzik-e magukat, hogy nem lepi meg őket Allah büntetése, ami mindent beborít, vagy hogy nem lepi meg őket az óra, úgy, hogy észre sem veszik eljövetelét? --- Mondd: „Ez az én utam. Nyilvánvaló bizonyíték alapján hívlak benneteket Allahhoz én, és aki követ engem. Hála Allahnak. Én nem vagyok társító a társítók között. " --- És teelőtted is csak férfiakat küldtünk el küldöttek gyanánt a városlakók közül, akiknek kinyilatkoztatást sugalltunk. Vajon nem járták-e be a földet, hogy megfigyeljék: milyen végre jutottak azok, akik előttük éltek? A túlvilági lakhely bizony jobb azoknak, akik óvakodtak Allahtól. Vajon nem éltek az eszetekkel? --- (A próféták követői, akik hittek az Urukban, és hittek a prófétákban, nagyon sokáig voltak megpróbáltatás alatt, és nagyon hosszú idő telt el a győzelem eljövetelére.) Amikor a küldöttek minden reményt feladtak a népük igaz útra való megtérítéséhez, és azt hitték, hogy a követőik sem hisznek már nekik, akkor jött el hozzájuk a Mi segítségünk. És megmenekedett az, akit mi akartunk. De a bűnös népről nem hárítható el a mi szigorunk. --- A róluk szóló híradásban intés van azok számára, akiknek van eszük. Ez nem holmi kitalált történet, hanem annak megerősítése, ami kinyilatkoztatás gyanánt már előtte volt és minden dolog magyarázata, útmutatás és könyörület a hívő népnek.
  

 

ALLAH JÓSÁGOS NEVEI

  Ma Ar   Ma Ar   Ma Ar
1 A Könyörületes الرحمن 2 Az Irgalmas الرحيم 3 A Király الملك

4

A Szentséges القدوس 5

A Béke

السلام 6

A Biztonság

المؤمن

7

Az Uralkodó المهيمن 8

A Nagyságos

العزيز 9

A Kényszerítő

الجبار

10

A Hatalmas المتكبر 11

A Teremtő

الخالق 12

Az Alkotó

البارئ

13

A Megformázó المصور 14

A Bűnbocsátó

الغفار 15

A Mindenható

القهار

16

Az Ajándékozó الوهاب 17

Az Odaadó

الرزاق 18

A Felszabadító

الفتاح

19

A Tudó العليم 20

A Megvonó

القابض 21

Az Kitáró

الباسط

22

A Letaszító الخافض 23

A Felemelő

الرافع 24

A Hatalmassá tevő

المعز

25

A Megalázó المذل 26

A Halló

السميع 27

Az Átlátó

البصير

28

Az Ítélkező الحاكم 29

Az Igazságos

العدل 30

A Óvatos

اللطيف

31

A Hozzáértő الخبير 32

A Megóvó

الحليم 33

A Hatalmas

العظيم

34

A Megbocsátó الغفور 35

A Köszöntendő

الشكور 36

A Magasságos

العلي

37

A Nagy الكبير 38

A Megőrző

الحفيظ 39

A Tápláló

المقيت

40

Az Elegendő الحسيب 41

A Méltóságteljes

الجليل 42

A Kegyes

الكريم

43

A Megfigyelő الرقيب 44

A Meghallgató

المجيب 45

A Bőséges

الواسع

46

A Bölcs الحكيم 47

A Szeretetteljes

الودود 48

A Dicsőséges

المجيد

49

A Feltámasztó الباعث 50

A Tanú

الشهيد 51

Az Igazság

الحق

52

A Meghatalmazott الوكيل 53

Az Erős

القوي 54

A Szilárd

المتين

55

A Szövetséges الولي 56

A Hálálandó

الحميد 57

A Számláló

المحصي

58

A Megkezdő المبدء 59

A Megismétlő

المعيد 60

Az Életadó

المحي

61

A Halálba küldő المميت 62

Az Élő

الحي 63

A Gondoskodó

القيوم

64

A Létesítő الواجد 65

A Dicsőítő

الماجد 66

Az Egyedüli

الواحد

67

Az Egyedül való الأحد 68

A Kitartó

الصمد 69

A Teljesítő

القادر

70

A Tudató المقتدر 71

Az Elősegítő

المقدم 72

A Hátráltató

المؤخر

73

Az Első الأول 74

A Végső

الآخر 75

A Nyilvánvaló

الظاهر

76

A Rejtett الباطن 77

A Gyámolító

الوالي 78

A Magasra való

المتعال

79

Az Üdvösség البر 80

A Gyóntató

التواب 81

A Visszavágó

المنتقم

82

Az Elnéző العفو 83

A Gyengéd

الرءوف 84

A Mindenség Ura

مالك الملك

85

A Méltó, s a Kegyes ذو الجلال والاكرام 86

A Méltányos

المقسط 87

Az Összegyűjtő

الجامع

88

A Gazdag الغني 89

A Gazdagító

المغني 90

A Tiltó

المانع

91

Az Ártó الضار 92

A Hasznos

النافع 93

A Fény

النور

94

Az Útmutató الهادي 95

A Kitaláló

البديع 96

A Maradandó

الباقي

97

Az Öröklő الوارث 98

A Vezérlő

الرشيد 99

Az Állhatatos

الصبور